last chance to dance

Jó szokásom szerint hazudnék, ha azt mondanám, az új héttel a motiváció szökőárja söpört át dolgos hétköznapjaimon, ami aztán átragadt a futásra is, és minden hajnalban felszántottam a határt. De nem írok ilyet, pedig a felszántás még fedné is valamennyire valóságot, legalábbis ami a keddet illeti. Balga módon azt hittem, egész hideg van, és mivel untam már a téli, aszfaltos útvonalat, elmentem a felénk csak Pete-laposnak becézett rész, meg a gát felé, mondván a -2 fok csak elég a felszín megdermedéséhez. A Petéről annyit érdemes tudni, hogy ott vannak a legjobb földek a faluban. A legkötöttebbek legalábbis egész biztosan, így nem nehéz kitalálni, hogy sárdagasztássá transzformáltam egy könnyed átmozgatásnak induló futást. Biztosan jót tett az állóképességemnek, ha már másmilyen szempontból nem volt értékelhető ez a reggel, bár némi szókimondó, kocsis beszéd átismétlése tekintetében talán mégis. Szerdán tovább folytattam harcomat a folyóiratunk szerkesztőségének átalakításáért (mármint hogy én ne legyek benne, vagy ha igen, akkor ne szinte egyedül), viszont így hosszú-hosszú idő után kénytelen voltam este futni, ami már egész tűrhető lett, főleg mert azt is eldöntöttem – tanulva a badacsonyi versenyből -,  most ez a hét is nyugis-rákészülős lesz. Ha már legutóbb azt írtam, nem vágyom másra, csak egy laza év végi futásra. Csak nem fog hiányozni az a 20-30 kili jövő március végén, ha már most egész biztosan nem hiányzott. A hét legnagyobb pozitívuma egyébként, hogy a múlt hét vége felé összerakott majdnem másfél kilós Óvári sajtom orral érezhető módon elkezdett érni, így igazi karácsonyi guriga lehet belőle. Kicsit aggódtam a kultúra miatt, mivel hónapok óta nem csináltam olyan sajtot, amit érlelni kell, így elég régen rejtőzik a mélyhűtő sarkában, de úgy tűnik, még nincs semmi gondja. Noha remek átkötés lenne a ma reggeli, idei első havas futásomra a ‘tejfehér’ jelzős fordulat, ezt most mégsem erőltetném, mert épphogy ideért a havazás, amikor elindultam. Ráedzettem azért egy kicsit a holnapi versenyre, ami a képek alapján jó 15 centi hóban lesz legalább (amit persze az előttem haladó szinte teljes mezőny már tükörsimára fog taposni), hisz még mindig esik. Milyen jó is lenne, ha nem állna el többé.