A nagy kavarodásban, költözésben, meg új munkahelyezésben, zöldség- és gyümölcsérésben (az új „találmányom” meggylekvár névre hallgat), satöbbiben elfelejtettem megemlékezni egy közepesen jeles napról, nevezetesen május 26-áról. Eggen, eggen, fantasztikus blogunk lassan-lassan belenőtt a nagycsoportos korba, még ha ez az érettségi szint a bejegyzéseken a lehető legritkábban látszik. Vagy pont, hogy ez az érettségi szint tükröződik vissza? Önökre bízom a döntést.
Mindenesetre nem gondoltam volna 2008-ban, hogy idáig jutok, jelentsen ez bármilyen irányt is egy meghatározhatatlan tengelyú koordinátarendszer bármelyik tengelye mentén. Ez az a rész most, amikor illene konkrét statisztikákkal előrukkolni, úgymint x ezer lefutott km, xxx ezer leütött karakter szóközökkel együtt, x szétfutott cipő, xx liter izzadság meg ilyenek. Pontos adatokkal nem tudok szolgálni sajnos, bár ha a durva becslések megfelelnek, akkor mindenképpen azt mondanám, hogy bőven túl lehetek az 5000 lefutott kilin, és lassan inkább közelebb is kerülök a 10 000-hez. Ami azért is meghökkentő, mert ez utóbbi szám azt is megmutatja, az elmúlt két évben mennyit sikerült összevezetnem frissjogsisként…
A blog meg valahol 650-700 000 karakter körül lehet, ami semmiképpen sem kis érték, még ha a színvonal igencsak ingadozik, még ha ez az állítás feltételezi jobb részek meglétét is (a jobb sorsa érdemes doktorim nem lesz ennyi, főleg mert most még közel sincs ennyi). Érkezett be hozzám egy kérés futózenékkel kapcsolatban, és ennek apropóján végigpörgettem az első pár év termését, mit ne mondjak, érdekes „élmény” volt. Az egyértelműen látszik, hogy lelkesebb voltam, másrészt mindent elkövettem annak érdekében, hogy valamennyire érdekes maradjon a dolog, az adott tematika ellenére. Aztán nyilván elfogyott a lendület. De hát van ez így, visszatérünk az alapokhoz. Ám előtte még szülinapi játékunk következik:
A blog indulása óta hány futócipőt fogyasztott el ezen sorok írója (nem számítva a mostani Nike Dartot)?
A, 6
B, 7
C, 8
A jó választ jelen pillanatban én sem tudom, ezért ennyire konzervatívak a választható lehetőségek. A helyes megoldás mellett már percek óta töprengek azon, hogy mit is lehetne felajánlani a kommentek közé elsőként a jó választ író tippelőnknek, de nem jutott eszembe semmi furfangos. Én legszívesebben Koffein Kapitány eredeti, kevésbé Zorrós maszkjának örülnék, de az örökre eltűnt egy tauntoni zuhanyzó mélyén. Lehetne valami rajtszám, vagy érem, de azok meg rajtam kívül nem hasznosak senkinek, még ereklye szinten sem (vagy úgy pláne nem). Meg van, amelyiktől nem is szabadulnék meg szívesen. Szóval maradjunk két sörnél, a két éve még meglévő stabil ötfős olvasótábor mindegyike kedveli az ilyesmit. Esetleg hozzácsapom a Valenciában kapott rajtszám-csiptetőket, már ha előkerülnek. Be is lehet őket venni, zaj ellen…
No, de ennyi most már aztán tényleg elég lesz a könnycseppmorzsolgatásból. Főleg mert a múlt héten elkezdtem 16 hetes felkészülésem az őszi (jelenleg fogalmam sincs, melyik) maratonra, aminek érdekes módon pontosan a felénél is van egy maraton, csak mert miért ne. Meg az idén elkezdett „Fussuk végig hazánk maratonjait” mozgalmam jegyében. Lelkiismeretes kereséssel találtam már azóta is kacifántos futamokat, szóval nem fogok unatkozni az elkövetkezendő években.
Nem tudom, összehangolják-e a szervezők a magyar versenyeket annyira, hogy ne legyen átfedés. Utána fogok nézni, van-e rá esély, hogy valaki egy évben el tud-e rajtolni az összes magyar versenyen. Meg lenne oldva a jövő évi versenynaptár. K2 on tour.
Az alapozás valószínűleg megint meglesz, mivel napok óta lehet már nevezni a jövő évi Balaton-kerülésre, és annak ellenére, hogy többször nyomatékosan megfogadtam, hogy soha, de soha, semmilyen körülmények között nem fogok többet elindulni, valószínűleg napok-hetek kérdése csak, hogy ismét benevezzek. A körülmények úgyis csak jobbak lehetnek, mint tavaly.
És hogy mi van most? Szenvedés. Elővettem a már egyszer használt runnersworld-féle négyórás tervet, aminek két eredménye lett. Egyrészt ismét rettenetesen felidegesítettem magam azon, hogy az elején elmondja, milyen tempók kellenek a négyórás maratonhoz a rövidebb távokon (pl. 1:50 alatti félmaraton), aztán már a második héttől defaultnak veszi, hogy arra képes az ember. Ha az lennék, nem csinálnám az átokverte edzéstervet. Másrészt a viszonylagos henyélés és a lassú hosszú távok megszokása után minden egyes, hat perc/km-nél gyorsabb méter egyelőre mérhetetlen rossz érzésekkel tölt el. Mivel az edzéstervben szinte kizárólag ilyenek szerepelnek, a lelkesedésem egyelőre mérsékelt, de fel fogok én pörögni.
Jó szokásom szerint.
21097 