szuboptimális szarakodás

Mindegy mi jön, csak jöjjön

Egy magamfajta nyavalygógép (ha egy, a ChatGPT-hez hasonló szófosó alkalmazás nyelvi modelljének betanításához csak jelen blog 15 évre visszatekintő korpuszát használnánk fel, majd azt kérnénk a rendszertől, hogy írjon egy bejegyzést Koffein Kapitány stílusában, akkor a végeredmény jó eséllyel (…) valami felesleges okoskodásba oltott panaszáradat lenne) tulajdonképpen akár örülhetne is annak, hogy a dolgok nem pont úgy haladnak, ahogy haladhatnának. Mégsem vagyok felhőtlenül boldog, hiszen tiszta szívből nem csak azért nem tudnék egy jóízűt sopánkodni, mert már észbontóan unalmas lenne, hanem mert a dolgok végzetesen rosszul sem mennek. Elvégre újfent rendszeresen futok, csak hát messze nem úgy, ahogy ahhoz tavaly hozzászokhattam – ugyanakkor az az alattomosan minimalista növekedési-javulási pálya, ami január első felében kezdett derengeni a téli éjszakában, az egyre hosszabb nappalokban továbbra is dereng. Mondjuk klassz lenne, ha a derengés valami szemkápráztató napsütésbe váltana mintegy rajtaütésszerűen, és nem precíziós mikrométerekkel kellene hétről-hétre felmérnem a szervezetem homeosztázis felé tyúklépdelésének aktuális mértékét…

Próbálom összekalapálni az összetevőket, de egyfolytában enyhén víz alá nyomottnak érzem magam, mint mikor egy raliautóba az új szabályok miatt kisebb átmérőjű turbószűkítőt tesznek és ezzel lecsökken a teljesítmény. A motor és a futómű a tapasztalatok alapján jóval többet kibírna, de a vasmacska ott csúszik a murván a jármű után. Rém idegesítő. Mélységesen lehangoló. Valamennyire persze motiváló, elvégre csigalassúsággal ismét csak-csak visszamászok valahogy, bár kezd fogyni az eszközkészlet és a türelem. Mindenesetre ha már az egészségemmel kell megint foglalkozni, illetve ha már fehér köpeny, legyen minél kövérebb, kihasználom a lehetőséget és a “többet egy csapásra”-elv hatékonysághajhászó üzenetének megfelelve minden eddig halogatott, jelentéktelennek tartott vagy akár éppen esedékes kivizsgálásra, átvilágításra, góckutatásra és szűrővizsgálatra igyekszem időt szakítani, hogy amikor majd még egyszer az életben futhatok rendesen, hátha nem jön közbe megint valami.

Addig is, amíg nem jön közbe valami, legjobb tudásom szerint fűszerezem a testmozgást, ha már az edzéstervezgetéses hobbim most kicsit sem aktuális. Erre az év elején eddig alapvetően kétféle lehetőség adódott. Az első a már megszokott és általam nagyon kedvelt, tél-alföldi teljesítménytúrák (Téli Körös és Téli Sóút) lekocogása/tempós legyalogolása, a két haladási metódus arányát a vakvégzetre bízva. Kell egyfajta személyiség, világszemlélet és ízlés ahhoz, hogy az ember ilyen típusú túrákat egyáltalán megfontoljon, kipróbáljon, és mindezek minősített esete, amikor valaki minden évben alig várja már a monoton tájban szédelgést (ami leggyakrabban a sárban tocsogást és a kötött talaj dagasztását takarja). Én 5-6 éve semmi pénzért ki nem hagynám ezeket a túrákat, noha pontos magyarázatot a miértre nem tudnék adni. Praktikus (egy óra alatt a rajtban vagyok itthonról mindkét esetben, és kora délután általában már újra itthon), spirituális (semmi, de tényleg semmi nem áll az elmélyülés és az önvizsgálódás útjába) vagy éppen hangulati (megszokott, sajátos terep, illetve bejáratott társaság és arcok) érvek ugyan felhozhatók, de erre igazából nem nagyon van racionális magyarázat. Néha jó menni a pusztában:

Remélem, sokáig megszervezik még ezeket a túrákat, mert számomra mindig van egy alföldi barangolásnak valami különleges bája. Még akkor is, ha egyre nagyobb árnyékot vet az idő fejünk fölött repülő vasfoga, a Sóútnál kinőtt időközben egy autópálya a földből, tavaly a Pokol Tanyánál lévő, addig ellenőrzőpontként funkcionáló kis parkot szántották be, és ha jól láttam, a Faház bisztró is szét van jelenleg bombázva, így kérdéses lehet a túra nyári verziójának “éjszakai szállása”. Reméljük a legjobbakat. Pista bá’, a Sóút (és néhány más Tápiószele környéki túra) motorja azzal búcsúzott tőlem, hogy vigyem hírét a túrának (ami valahol egy kicsit mókás, mikor nem egész tíz kilométerre lakom a rendezvény céljától), és ezt örömmel teszem újra és újra. A hangulat és a speciális látnivaló mellett csak annyit jegyeznék meg, a Sóút előnevezéssel még mindig 1000 (egyezer!) forintba kerül… (miközben 300 forint lefogyasztható ebből a célban található kocsmában, de a mandarin, a túró rudi és az elmaradhatatlan téli fagyi mellett akad itt-ott egy kis pálinka, meg frissen sült szalonnával bolondított zsíros kenyér is).

A futós unalom- és gondűzés másik módszere mostanság a külföldön motoszkálás. Gyors egymásutánban volt szerencsém rövidke munkalátogatást tenni Bécsbe és Nyitrára, szerencsére mindkét esetben el tudtam csenni egy-egy hajnalt egy kis futkározásra. Bécsben ez majdnem egészben a teljesen kihalt Mariahilfer Straßét jelentette oda-vissza, Nyitrán azonban izgalmasabb móka sikeredett. Mondhatni kéktúráztam, ugyanis a kék jelzésen felfutottam a Zobor hegyen lévő, a város fölé magasodó Piramishoz. Ha jobban belegondolok, ez volt az idei év első valamirevaló terepfutása (már az a része, ami nem a városi aszfalton zajlott). Mivel az árnyékos oldalról kapaszkodtam, volt hó meg letaposott jég rendesen felfelé, a túloldalon lefelé meg az első 5-600 méteren fától fáig csúszkáltam, de zseniális másfél óra kerekedett a gyakorlatból. Pedig annyira hideg volt, hogy a telefonom aksija épphogy kibírta a hegy tetejéig, 75 százalékról indulva…

Ezek voltak a legfrissebb, említésre némileg érdemes események. Nem tudom, mennyire fog továbbra is az inkább jobb irányba haladni a regenerációm/rehabom/minekisnevezzem, ezért nem túl káprázatos ötlet grandiózus célokat kitűzni, de motivációs célzattal két orientáló cölöpöt mégis ledöftem a középjövő eleddig sivár prérijére. Némi baráti noszogatásra beneveztem a Cracovia Maratonra, amiről már most kijelenthető, hogy nem elsősorban az időeredményért megyek, ha egyáltalán. Másrészt megtaláltam a szülinapi álomversenyem. Addig csak összeszedem magam.

És ha már Téli Körös, meg Békés vármegye, akkor záró aláfestésként egy kis Viharsarok Fastcore.

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s