A szeretetem olyan, mint a puffin lekvár. Csak míg az utóbbitól a dögvész a cápák, esetemben a futóversenyek között pusztít. A DINPI25 után gyors egymásutánban két versenyt is törölnöm kellett az őszi eseménynaptáramból (Tokod a bűbáj völgye és Mátra Trail), mert a szervezők szintén így tettek a rendezvényeikkel. A saját szerepem nem túlmisztifikálva (a szeretetem tényleg öl, butít és nyomorba dönt), ezek a tendenciák 2022 főbb jellegzetességeit is jól példázzák, vagyis a csökkenő létszámot a futóversenyeken, meg a gazdasági nehézségeket (ez utóbbi persze csak tipp a Mátra Trail versenyközpont nélkül maradására). Mindkettő igazi slágertéma, van egy-két öltetem néhány hipotézis tesztelésére az elsővel kapcsolatban, bár erre leghamarabb a téli szünetben lesz valószínűleg elegendő szabadidőm. Mindennek a tetejében magamtól, különösebb külső segítség nélkül is kihagytam egy futást (és ezzel valószínűleg Koffein Kapitány idei utolsó manifesztációját), mert nem voltam képes összeszedni magam logisztikai nehézségek és a harmadnap okán. Szóval események nélkül maradtam, a futósblogok és a futásukat rendszeresen kirakatba tevők viszont általában csak akkor igazán aktívak, ha van valami jelentőségteljes történés. Kénytelen-kelletlen kerestem hát valami közölnivalót, hogy nyúlfaroknyi helyzetjelentést posztolhassak.
Hosszas tipródás után rábukkantam két (részben közelgő) jubileumra. Ha kedden nem gázol el futás közben egy tartálykocsi, nem mondja fel addig a szolgálatot valamilyen, legalább közepesen létfontosságú szervem, vagy nem unom meg a futást hónapokra rajtaütésszerűen, akkor elérem a 2000 futott kilométert idén. A jeles számlálóforduló alkalmából párás szemmel gondolhatunk arra a két évre, amíg azon küszködtem, futhassak még egyáltalán értelmes távokat. Egyre inkább úgy tűnik, ez többé-kevésbé sikerült, amiben az a legjobb, hogy egy ilyen nyögvenyelős év, mint az idei, megszámlálhatatlan hibátlan futóélményt hozott. Ebben biztos benne van a hosszú koplalás ezen élmények nélkül, de akkor is. Gecijó. A nagy számok nem járnak egyedül, ezen a héten elértem az őszi szezon terhelésének a tervezett tetejét. 2019 óta nem volt 80k-s hetem, nos, most ismét van. Nem nagyon kapaszkodok már feljebb, még egy-két hétig próbálom tartani a nagyságrendet, aztán taper, és ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból minden jól megy az élet minden területén (haha) a következő hat hétben, akkor jöhet a visszatérő év jutalomjátéka, Dorsetben. Kezdek azért fáradni, néha érdekes fiziológiai értékeket tudok produkálni Timing Tihamér rögzített adatai alapján – furcsa módon kezd most éppen a térdem kikerülni a limitáló tényezők sorából. Ennek jó eséllyel azért nem csak a futóterhelés az oka, hanem a manapság nyugodt élet, a tökéletesen stresszmentes munkáim, illetve az a kisebb felújítás, ami miatt az estéim és a hétvégéim egy része gletteléssel, meg festéssel telik, néha némi rekreációs kályhabontással megfűszerezve. Ráadásul a versenynaptár átrendeződése előtt sem volt túl nagy rendszer a futóőszben, így meg végképp nincs. Egész biztosan létezik az a nagy könyv, amiben meg van írva, hogy 6-7 hét alapozás és találomra végzett célirányos edzés (…) után ideális végigversenyezni egy hónapot tiszta erőből, majd mintha mi sem történt volna, folytatni egy maratoni felkészülést. Kár, hogy ez a nagy könyv a futó Darwin-díjasok kényelmetlenül népes csapatának kaszkadőrmutatványait gyűjti össze és dokumentálja…
21097 
“Egész biztosan létezik az a nagy könyv, amiben meg van írva, hogy 6-7 hét alapozás és találomra végzett célirányos edzés (…) után ideális végigversenyezni egy hónapot tiszta erőből, majd mintha mi sem történt volna, folytatni egy maratoni felkészülést” – mintha magamat látnám.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ha nem maradt volna el a tokodi verseny, még ráfoghattam volna valamiféle ívet pedig…
KedvelésKedvelik 1 személy