Palinak egyértelműen igaza volt. A DINPI25 valóban egy nagyon szerethető és egyedi terepfutóverseny lett. Pali egyébként a DINPI munkatársa, a futóverseny (egyik) ötletgazdája, és az a futó, akivel a Túzok Trailen a táv háromnegyedéig késhegyre menő küzdelmet folytattunk a tucat főt számláló mezőny elején (aztán végül győzött a fiatalabb, aki majdnem másfélszer annyit fut hetente). A DINPI25-ön a Túzokkal ellentétben csak egy táv volt, arra viszont száznál több nevezés futott be, ami szerintem manapság egy első rendezésnél kifejezetten erősnek számít. Szintén az erős jelzővel láthatjuk el a verseny által nyújtott élményeket: klasszikus Börzsöny és klasszikus Pilis/Visegrád egyetlen versenyben, a rajt előtt közös mezőnykompozással, féltáv után pedig sétával a Duna alatt. (Mindez szó szerint eltéveszthetetlenül kiszalagozva.) Szóval ezt nem hagyhattam ki, és hibátlan választás volt az ősz első valódi terepversenyének. Ráadásul nem ment annyira rosszul (hivatalosan 2:32:23, 17/103), pedig nem állt szándékomban teljesen leamortizálni magam, tízes skálán nyolcnál nemigen mentem fentebb. Így sajnálatosan (…) elmaradt a hányingerrel kevert szédelgés a célban, no és persze most nem (most sem) nyertem 😊. Volt viszont kis PNDTT bandázás, célsör és találkoztam a második emberrel ezen a bolygón, aki olvasta és hasznosnak találta az értekezésem. Ilyen tényleg csak a mesében van. Minden másra itt vannak képek.
21097 