sika, léc

A blog (némileg divatjamúlt módon) alapvetően szöveges műfaj, ebből következően a terepfutó óhatatlanul feszengeni kezd, ha egy olyan futást kellene csicsás poszttá konvertálni, amiről két sör után csak annyit mondanék: “Teljesen rendben volt.” Egész véletlenül éppen két sört ittam meg a vonaton, mielőtt ma egy késői ebédre már itthon is voltam a Turul Trail lefutása, vagyis a Gerecsében tett villámlátogatás után. Szóval nézzünk egy, a teljesen-rendben-volttal ekvivalens összefoglalót.

A kör remek szervezésű, az applikáció pedig egyszerűen zseniális, főleg nekem, akitől nem áll távol a regisztrációkor kapott kódot nem elvinni egy instantra. Elstartol az ember egy gombnyomásra és csak megy, minden más automatizált. Yikes! Az útvonal szerethető és javarészt prímán futható, két, nagyjából szűk kilométernyi lópénisz van mindössze nem túl fondorlatosan elrejtve (rögtön a rajt után nem sokkal a kilátóig majd Tolna után a piroson), és a vértestolnai kálvária is rászolgál a nevére, főleg ha a nyári nap már sütögeti egy ideje az aszfaltot. Szóval igen, tessenek csak rápróbálni, bő 23k 700 szinttel mindenképpen kiváló szórakozás errefelé:

Motiváló kilátó, avagy az első kód helye a rajtból

Kisebb akadályok

Kilátó alulnézetből

Panoráma a rácsok közül

Fölészállás a bányászmúltba

Madár farhát

Tatabánya

A világosfülű elefánt

Balra el….

…vagy jobbra?

Chest-deep in trail

XIV.

TV-tornyos

Az utolsó kaptató szépségei

Jutalom a nap közepén

A hivatalos időm valami 2:37 lett, ez végül is van olyan jó, mint bármi. Nem akartam túlerőltetni, de azért valamennyire haladósnak szerettem volna a kirándulást. Nagyon nehezen ítélem meg, ez most mennyire sikerült, a kálvárián tervezetten abrakoltam, a második siratófal utána nagyon nem esett jól, de a végén elég hamar, viszonylag magabiztosan leértem és a hadirokkant-érzések sem tengenek túl. Talán Szadához lehetne hasonlítani, bár a Turul egy ezressel hosszabb, illetve 200 szinttel több. Ott versenykörülmények között 2:19-et mentem, ami nagyjából megfeleltethető a mostanival, ha levesszük a kilátóba mászást, és a közepesen intenzív operatőri munkát. Viszont az átlagpulzusom egy húszassal lentebb mászott. Jó lenne tudni, ez jelenthet-e valamit, csak hát nem egyszerű az élet, ha az ember egy skizofrén, magát edzőnek gondoló, egyébként képzeletbeli hétköznapi szuperhős által írt edzéstervet követ…

Hírdetés