Ma, a Cerbona Fehérvár Félmaratonon kivételesen roppant bölcsen úgy döntöttem, 1-3 perccel (esetleg) jobb eredményt nem feltétlenül ér meg az az egész napos (beleértve a verseny utolsó szakaszát) holdkóros szédelgés, amit képes vagyok előcsalni magamból a közismerten felelőtlen tempóválasztásommal. Ennek köszönhetően az utóbbi előtti, azaz a sérülést megelőző időszak talán legeseménytelenebb körözését vezettem elő Székesfehérvár többnyire belvárosában: arra figyeltem, végig kellően diszkomfortosan érezzem magam, egyúttal viszont arra is, soha ne túl kényelmetlenül. Ez számokban kifejezve odáig fajult, hogy 18 darab 4:54 és 5:09 közötti kilit halmoztam egymásra a vasárnap délelőtti matiné alkalmával, csak az első kettő és az utolsó ezres (benne a vitorlázós hajrá mellett a célban toporgással és az éremakasztással) lett picit lassabb. Tulajdonképpen betű szerint betartottam az A-tervet, és hagytam, hogy a pálya, a mezőny, és a frissítések ritmusa és sajátosságai alkalmasint felzabáljanak másodperceket, így a kedv-faktor maximalizálásra került – és időt tekintve valójában nem nagyon volt több a mai napban. Ami benne volt, az viszont nem kevés. Egy jól szervezett verseny, városi félmaraton szinten kellemes pályán, másfél év után némi bandázás barátommal és futótársammal, Zolival, kora nyári idő, sör, no és persze azért a beígért egyéni csúcs.
A hivatalos eredménylista szerint az új PB-m 1:51:47, ez négy perc javítást jelent, csekély 13 év elmúltával. Picit árnyalja a képet, hogy Timing Tihamér alapján a félmaratoni legjobb eredményem 1:47:12, merthogy szerinte a táv nagyjából 900 méterrel hosszabbra sikeredett (egy másik Garmin alapján szűk 700 méter plusz jött össze a három kör alatt). Mivel tavaly itt, ezen a pályán volt a félmaraton OB (aminek köszönhetően a pályacsúcsért járó pénzdíj bezsebeléséhez Csere Gáspár 1:06-os idejét kellett volna felülmúlni bárkinek, ez érthetetlen módon elmaradt), feltételezem a nyomvonal alapvető pontosságát, de ezek szerint bőven akadt hely a kijelölt részen belül a kalandozásnak (vagy a Garmin-univerzumot felejtsük el, mint a pontosság mintaképét). De mindegy, legrosszabb esetben könnyebb lesz tovább csiszolni az eredményt, ha egyszer esetleg ezt szeretném… A mai nap mondjuk nem abban erősített meg, hogy az aszfalton tempózást ezekkel a térdekkel a végtelenségig erőltetni kellene. Közeledik ellenben a Szada Terepfutás, ahol a visszatérés-fesztivál csimborasszójaként az eddigi két verseny legjobb részei ötvöződ(het)nek majd.
21097 