Régi adósságom volt magammal és talán picit maréknyi olvasótáborommal szemben is a 21097 archívumának feltöltése, melynek 2014 előtti kongó üressége a freeblog elhalálozásának, majd a rebloggá alakuló postr-accountom elvesztésének (is) volt köszönhető. Valahogy sosem volt egyszerre időm, kedvem és megfelelő adatbázis-exportom a hiány pótlásához. Most igen. Ha már legutóbb említettem a tízévértékelőt. Nos, az nem lesz, viszont most már egy helyen minden, ami valaha a 21097-en publikálásra került. Mintegy 200, 2008-2013 között íródott bejegyzés került át ide, és igen érdekes élmény volt bennük turkálni, olvasgatni (nem volt sajnos tökéletes az import, így elég sokat szöszmötöltem az egységes formátummal, de ha már egyszer csinálom, ugye…). Akad bőven facepalm pillanat, ha az ember a 10-12 évvel ezelőtti önmagát olvasgatja, aki ráadásul a mostaninál jóval szélsőségesebben volt bipoláris. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltogatják egymást (a blog írását is megközelítőleg hétszer hagytam abba), és a futással kapcsolatban szintén észbontóan nagy megfejtések vannak néha. Amikor playlistekkel mértem a futásaim idejét (a nadrágom madzagjához celluxozott (!!!) mp3-lejátszóval), az már-már fenomenális. Természetesen 2-3 éves távlatokban akad bőven önellentmondás, bár talán az igazán lényegi dolgokban nem fordult a szélkakas. Másrészt vannak részek, amiken kifejezetten jól szórakoztam, ma sem tudnám jobban megírni, vagy még úgy se, mint akkor, a 2010 márciusi, háromrészes Valencia Marathon-beszámolón például nagyon jókat derültem. Pedig az a verseny futásilag egy mentális fekete lyukkal ért fel. Természetesen nagyon sok belinkelt idézet, kép, videó nem elérhető már, és sok helyen gőzöm sincs, mi is akart ott lenni eredetileg, de ez az internet sajátja. Mindezek felett a blog ugye eredetileg tandemként indult, az első évben nem csak K2 posztjai vannak, szerintem Viki sem bánja, hogy meghagytam a bejegyzéseit, a címben mindenesetre megjelöltem őket (V2, nem mintha nem lenne egyértelmű, mikor valaki arról ír, hogy épp Izlandon, vagy Londonban fut, akkor az nem K2).
Mivel a két nappal ezelőtti szűk öt kili sem tett túl jót a térdemnek, továbbra is van esély, hogy most tulajdonképpen K2 mauzóleumát építettem teljesre, de ez majd jövőre kiderül, még mindig az út elején vagyok sajna. Mindenesetre ma sétáltam egyet a környéken, elvégre az Alföld dagonyában a legeslegszebb…
21097 