tired of not running

“Fiam rendes parasztgyerek, nem izgatják falanszterek”

Egy hónapja futottam utoljára, bár a másnap lezajlott MRI-vizsgálatnak van pontosan ma a fordulója. Kiszámoltam, csak hogy tudják (kösz, öcsi!), 2016 nyara óta, amikortól rendelkezésemre állnak adatok (az előző telefonom ugye futás közben halálozott el akkor egy viharban, magával rántva pár évnyi rekordot), 20 nap volt a legtöbb, amit kihagytam. Nem esik jól. Egyébként is elég turbulens időket élek, hiszen akad beteg a családban, ráadásul ha 3-4 felé dolgozik az ember, akkor az év végi őrület is fel tud erősödni (nem beszélve arról, hogy ebben az időszakban a magamfajta, kvázi szabadúszó álértelmiségihez, akinek van rutinja a szaros lapát serény forgatásában, be-befut egy-két, nagyobb kupaccal kapcsolatos megkeresés). Szóval most épp meglehetősen nehezen viselem a futás hiányát, hogy finoman fogalmazzak. Ez, és a tény, hogy az ízület, ha nem is fáj folyamatosan, a megterhelőbb hétköznapi tevékenységekre egyértelműen érzékeny, egyáltalán nem kecsegtetnek semmi jóval. Persze, még két hónap hátra van a kúrából, és egyelőre csak megközelítőleg négy kilóval vagyok kevesebb a szükséges 25 helyett, de a rossz érzések alapján nagyon ramaty/elhasznált lehet a térdem belülről. Egy szó mint száz, per pillanat egyáltalán nem bízom abban, hogy ebből valaha még pár kilis óvatos kocogáson kívül bármi lehet. A költővel szólva, az éjszakának legmélyebbje ez. De mivel megfogadtam, hogy elenyésző lesz itt a sírás-rívás, és amíg egyértelműen el nem dől a sorom, a blogot sem hagyom abba, egyrészt örüljünk például az új úszószemüvegemnek, illetve annak, hogy már háton is több hosszra vagyok képes, másrészt lássuk az áthidaló-stratégiámat a tartalomszolgáltatásra, a haszontalan távoli jövőbe bámulás helyett. Mivel a zene sok mindenre gyógyír, nagyjából összeállítottam Koffein Kapitány Top20-as slágerlistáját olyan, jellemzően punk dalokból, amiknek a címében szerepel a run vagy a futás szó, vagy valamilyen változata. Angolul ez értelemszerűen sokkal egyszerűbb, míg utóbbiból egyről tudok összesen (sőt, a rohan és szalad szavakat érvényessé nyilvánítva, és a műfaji határokat erősen feszegetve is csak ötig jutottam), szóval ha Önök közül valaki ismer ilyet a gecizők ‘becsöngetünk és elfutunk” című opusz magnumán kívül, azt kommentben szívesen fogadom és megfontolom az integrálását (bár leginkább olyan dalok/előadók kerülnek a listára, amikhez valamiért kötődöm, még Bucóról, a Gecizők ‘agytrösztjéről’ is van egy gyenge, ám személyes sztorim). CC’s Punk Run Top20 tehát hamarosan, ígérem, sokkal kevesebb meredek hasonlattal élek majd, mint a PNFTOP10-ek szerzői. Később pedig Joe Strummer lefutott (?) maratonjainak nyomába eredünk majd (az viszont jó eséllyel homályban marad, mekkorát füllentett az edzésmódszereiről, és ha mégsem tett így, akkor lehet-e a verseny előtti éjjel tíz korsó sört meginni, a felkészülést megkoronázandó). Stay Tuna!