A futók közösségi megjelenéseiben gyakran szerepelnek az új futós cuccok, cipők, övek, szárak, zselék és ki tudja még, mennyi minden. Ma nekem is tojt a futár egy új terepcipőt, ám én mégis a “régiről” szeretnék írni. Utaltam már rá korábban, hogy szegény ASICS GEL-TRAIL LAHAR (avagy Lajhár, ahogy kedvesen becézni szoktam, sokkal inkább a saját, mint a lábbeli képességeire utalva) nincs már igazán jó bőrben (…), és a bosnyák erőltetett menet valóban a végállomást jelentette a számára. Nem sok híja annak, hogy a fél lábfejem kilógjon belőle, ez pedig nem igazán támogatja a további használatot – bármennyire érzelmes a viszony a cipővel, a funkció mégis számít valamennyit. Ahogy annak idején egy saját szervezésű bulinkon a Kövér Potkány zenekar egyik tagja mondta a másiknak egy félresikerült színpadi attrakció után: “Ugyan, Tomi, az csak egy gitár!”, Önök is mondhatnák, minek ez a cirkusz, ez csak egy futócipő. De ennél többről van szó.
Lajhár “a” terepfutócipőm. Mióta az eszemet tudom. Mindig is az volt. Még nem nagyon ácsingóztam a terep után, mikor rendeltem (talán öt éve is megvan, ha nem több), leginkább csak azért, mert angebotos volt, és hát bármikor jól jöhet. Jól jött. Mivel ugye alföldi vagyok, Lajhár gyakorlatilag ünneplős cipőként funkcionált világéletében, jóformán csak versenyre vettem föl. Megpróbáltam összeszámolni, hányszor vitt végig a hegyeken-völgyeken, de egyszerűbb azt mondani, hogy a legelső Budai Trailemen kívül minden terepversenyemen használtam.
“Mert olyan érzés felhúzni, mint amikor nyaranta először veszed le a cipődet, és futsz mezítláb a mámorító fűben. Mert olyan érzés felhúzni, mint amikor télen a forró dunyha alól kidugod a lábad, hogy a nyitott ablakon át a hideg huzat hirtelen ráleheljen, és jó sokáig kint hagyod, majd megint visszahúzod a dunyha alá, és olyan a lábad, mint a letaposott hó. (…) felhúzni olyan érzés, mint amikor az évben először gázolsz mezítláb a patakba, és a fénytörés miatt pár centivel arrébb látod a lábadat a víz alatt, mint a víz felett.” (Ray Bradbury: A nyári futás hangja)
Mecsek, (Téli) Börzsöny, Mátra, Budai, Gerecse trailek, VTM-ek, Tanúhegyek nyomában, Sóutak télen-nyáron/éjjel nappal, meg néhány kéktúra-szakasz és persze a JUT. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a 2011-es kassai maraton technikai pólója (valamint a kompressziós szárak, kamáslik, sapkák vagy értelmes hátizsákok tökéletes hiánya) mellett olyan, mint Koffein Kapitány maszkja, vagy alsógatyája. A “terepjelmezem” szerves, eleddig elmaradhatatlan része, szub-amatőrségem büszkén viselt szimbóluma. Ez az egyensúly most megbomlik, egy korszak Lajhár nyugdíjba vonulásával óhatatlanul lezárul. Hogy lesz-e másik, és hogy ez a másik egész pontosan milyen lesz, az pedig, ahogy a közhely mondja, a jövő zenéje.
21097 