the great phantom kidney swindle, part 1. armageddon postponed

“Nagyon tele van a hólyagja…” – állapította meg egy szempillantás alatt az urológusom az ultrahang képéről. „…ez szándékos?” – tette még fel a kérdést, amire az igazságnak megfelelően igennel válaszoltam. Nem akartam úgy járni, hogy nagy nehezen elmegyek kivizsgálásra, aztán nem tudok mintát produkálni. Kicsit valóban túllőttem ugyan a célon, mert egész nap rohangáltam és nem nagyon figyeltem a részletekre, de így legalább együtt örülhettünk a dokival szemmel láthatóan (vagy kellően közel merészkedő denevérek által is érzékelhetően) kiváló vizelet-visszatartási képességeimnek, hiszen – mint azt megtudtam – ez sem játék. Azt meg nem sejthettem, hogy hamarabb néz meg belülről, mint pisiltet. Ez volt azonban az összes „rendellenesség”, amit a vizsgálat feltárt („kontúrok épek, vese eltérés nélkül”). Elküldött még egy viszonylag részletes laborra, valamint beígért egy matatást ott, ahová sosem süt be a nap, bár azt már most megmondta, a prosztatámnak alapvetően semmi köze a vélt vagy valós tüneteimhez. (Szóval ez utóbbit leginkább passzióból/megszokásból csinálja majd, illetve az érzés miatt, miszerint teljes szolgáltatást kapok a pénzemért. Viszont az én koromban már nem árt ezt megnézetni. Tegyenek így Önök is! Már akinek van prosztatája.)

A labor meg a kontroll után meglátjuk mi lesz, de elsőre egy meglehetősen jelentős hipochonder képe sejlik fel, de legalábbis komoly kérdések merülhetnek fel az épelméjűségem, netalán a „futóintegritásom” kapcsán. Alapvetően és elsősorban a kimutatható orvosi problémák gyakorlatilag teljes hiánya természetesen kiváló hír, még ha csak egy szakterületre korlátozódnak is egyelőre. Remélem, a tüzetesebb vizsgálatok után szintén ez lesz a végeredmény, és igazából megnyugodtam kicsit, főleg mert a héten folyamatosan fájt a vesém (vagy ezt képzeltem) és a csütörtök előtti három nap a dinnye ízesítésű Fantára (ez most nem a szponzorkeresés helye, csak nem jutott eszembe jobb szemléltetés, az imént, a factcheck során realizáltam, van egyáltalán ilyen ízesítés, vérnarancsot akartam volna írni eredetileg) sokkal jobban hasonlított a pontszerű karbamid-szennyeződés színe, mint az eredeti, narancsos fajtára, nyilvánvalóan amikor ezt szakember megnézi, akkor produkálok híg löttyöt. Ezzel kapcsolatban a doki kérdezte, iszok-e rendesen (…), de mondtam neki, szerintem igen, főleg mióta a kollégái mind erre buzdítottak a nem létező problémáim eljövetele óta. Lehet, annyit kell innom, mint egy lovas kozákezred iszik, lovakkal együtt. Ez persze nem magyarázza a kitalált hátfájást, de annyi baj legyen, majd csak megunom hallucinálni. (Esetleg még elnézhetek a pszichiátriára, vö. „én csak akkor futok, ha üldöznek”.)

A hét közepére annyira beleéltem magam legalább háromféle, a futással (néha az élettel) összeegyeztethetetlen kiválasztó-szervrendszeri megbetegedésbe (szerda hajnalban még egy „utolsó” 12k-t is futottam, mondván, biztos, ami biztos, legyen egy fasza emlékem, ha esetleg letiltódom a mozgásról), hogy már-már felkészületlenül ért mindezek ellenkezője. Csütörtök este, mikor hazaértem a dokitól, gyorsan elmentem a szürkületbe egy felszabadító/büntető tízesre. Azon gondolkoztam közben, most akkor még éppen maradt hajszálnyi esély (egész pontosan nyolc hétnyi felkészülési idő) a Jahorina Maxira (már ha a labor, meg minden más rendben lesz). Neki kellene menni – against all odds (ha-ha). Ebben egyelőre finoman akadályoz a tény, hogy jelenleg a nagyjából maximum négy-öt óra alvásmennyiségem terhére tudnék markáns távokat beiktatni, és nem látom pontosan, mikorra tudom megváltoztatni ezt a helyzetet, pedig rajta vagyok. Lassan állnak ugyan a falak, vagyis a felújítás első, legdurvább fázisának vége közelebb van már, mint az eleje, és racionalizálok (…) más tevékenységeket, de semmiből nem szeretek úgy kiszállni, hogy akár véletlenül szar maradjon utánam. Ez utóbbi speciel nem mondható el a pénteki futásomról, amire este annyira fáradtan indultam el, hogy még a WC-re is elfelejtettem elmenni előtte, így kénytelen voltam a susnyást meglátogatni. El lehet képzelni, mennyire jól ment a mozgás. Rám fog férni, ha áramvonalasítom a dolgaim, és erre kötelez idei futófesztiválom névadó szponzora.

A pozitív hozzáállás bizonyítékaként össze fogok állítani magamnak egy július végéig szóló edzésterv-féleséget, aztán hajrá, már ha a további leleteim is úgy akarják. Jövő héten az UTH-n fogok segédkezni (a pilisszentlászlói frissítőponton), egyúttal jól megnézem magamnak a versenyt, szeretném-e valamikor a jövőben. Minden mást meg majd meglátunk.