Ha ambiciózus, és egyben mégis reális célt szeretnék kitűzni a holnapi futamra, akkor ez egyértelműen a szintidőn belüli, épségben célba érkezés lehet. Ezt a célt apró, határozott lépések sorozatával igyekszem majd elérni – nem mintha másfajta lépésekre a terepviszonyok módot adnának. Egy biztos, a csúszásgátlón nem fog múlni, az pazarul működik, a hétfői elképzeléseimmel ellentétben ugyanis az időjárás végül tökéletes körülményeket teremtett a többszöri tesztelésre. Pénteken és ma is ki tudtam próbálni új láncaimat, amik tükörjégen hibátlanok, nagyobb adag friss hóban már nem annyira, de mivel egy 150 fős mezőny végén fogok csörtetni, szerintem térdig érő szűz hóval viszonylag kevés helyen szembesülhetek. Remélem, a MÁV kegyes lesz, és egyáltalán odaérek időben. Némi távolságtartással várom nagyon ezt a börzsönyi kalandot, kicsit fáradt vagyok, nem múltak el nyomtalanul a heti csupahó-csudajó futások, nyilván meglesz ennek a böjtje, de szerintem hosszabb távon (…) a haszna is. Időközben változott picit a versenyprogram, a jövő heti túrát szervezési-logisztikai-időgazdálkodási-hangulati okok miatt egy rövidebbre és sokkal közelebbire cseréltem (amit viszont futok majd). Sóút rulez, legalább megnézem világosban azt, amit nem láttam a túra éjszakai kiadásán. Holnap tehát – ahogy Bradbury bácsi mondaná – ugrunk, aztán kiderül, sikerül-e kibontani a szárnyakat lefelé…
21097 