wishful thinking

Ahogy mondani szokás, vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül. Tegnap, megközelítőleg 10 perccel azután, hogy kikerült a bejegyzésem a végén azzal az óhajommal, miszerint legyen kemény a vasárnapi verseny, a szervezők (a mi biztonságunk és egészségünk érdekében) bejelentették a népszerű közösségi oldalon a kötelező felszerelések bővülését a szöges cipővel/csúszásgátlóval. Ez amolyan mikrojele annak, a Börzsöny most sem fog mókázni. Mivel természetesen egyik kívánt felszereléssel sem rendelkeztem, de ma voltam a nagyfaluban, ráadásul elvitt az utam egy Mountex mellett, egy (egész pontosan egy pár) ilyen gumis-vasas “papucs” boldog és elégedett tulajdonosa lettem: yaktrax-pro

Használni a versenyig értelemszerűen nem fogom tudni, mert az otthon, édes otthon környékén épp nagyon kevés az olyan felület, ahol ezt tesztelhetném, és ugye a hegyi használatról az sem mondana semmit. Végre megint kipróbálhatok tehát valamit élesben, ahogy az a nagy futókönyvben meg van írva. Borítékolható egy korcsolyázó víziló harmonikus mozgása.

A másik ok, ami miatt ismét írok, egy örömteli pillanatnak köszönhető, ugyanis nyertem egy sorsoláson. Nem millió-az-egyhez volt az esély, hanem 778:1-hez, így ez igazán nagy szó. Nagyjából annyi szerencsém szokott lenni az ilyesmiben, mint aki egy létra alatt tükröt tör össze egy fekete macskán átesés közben (egyszer ugyan kaptam egy walkmant és egy pólót a 2000-es Szigeten, mert én voltam aznap a századik véradó, de ez azt hiszem, nem ugyanaz). 778-an neveztek regisztrációs időszak első órájában a Vértes Terep Maratonra, és végül én is köztük voltam, így bekerültem a kalapba (vagy a random.org dobott ki), így ha minden igaz, a csúszásgátló mellett egy ilyen (egyelőre?) egyedi éremtartó boldog, elégedett és szerencsés tulaja lettem (vagyis leszek, amint elutalom a nevezési díjat):

50609789_2120423004707115_6687690342491226112_o

A csodás rekordomon túl két dolog miatt volt ez most számomra hihetetlen: egyrészt nem voltam ennek a játéknak tudatában, másrészt nagyjából 11:59 percig, a nevezés indulása előtti percig nem voltam benne biztos, hogy regisztrálok. Ugye ez a verseny másfél héttel a Balatonkerülés előtt lesz, és eléggé vacilláltam (“nem kéne kibasznod magaddal”-jelleggel), persze végül nem bírtam magammal. Bátraké a szerencse, legalábbis most még így tűnik… (mondjuk egy éremtartó akkor menő, ha tele van éremmel, szóval ezen még dolgozni kell :)). Köszi, Terepfutas.hu!

Mivel a világban egyensúly van, mindezen diadalmenet után egy szétfagyott vízcsőre értem haza. Csodák márpedig vannak… (“Just because it’s not nice doesn’t mean it’s not miraculous”).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s