all i want for christmas… are knees

Az egész elmúlt hétre rányomta a bélyegét az a tenyérnyi érzékeny folt közvetlenül a térdem alatt, amit a budai hegyekben gyűjtöttem, bár az ünnepi őrület sem támogatta túlzottan az érdemi futást. Még szerdán egyik este összesántikáltam egy órát, mivel -8 fok volt, idén is eljött az első szakállba-jégcsapok alkalom. Másnap aztán másfél kili után kapun belülre keveredtem, mert valami furcsán “klaffogott” a megütött résznél, a további konfliktusok elkerülése érdekében nem erőltettem. Pénteken is rápróbáltam, akkor valamiért jobb volt, de ezzel ki is merült egyelőre az edzegetés, viszont a pihentetés (már amennyiben a takarítást, a linzer sütést, meg a sajtot szemmel érlelést pihenésnek számítjuk) határozottan jót tett, annyira, hogyha nem szakadt volna hajnalban az eső, ma behúztam volna egy hosszút. Majd a Jézuskával együtt. Nem maradt más hátra, minthogy minden kedves Olvasónak boldog taperinget kívánjak, a szeretet üzenetét ezúttal a Faszorrú Bácsi közvetíti.