Ha szavazásra bocsátanám a kérdést, vajon mennyire hagyott nyomot rajtam a Mátra trail, semennyire vagy meglehetősen, egyrészt a mikroszkopikus részvétel miatt érvénytelen lenne a voksolás, másrészt a második opció nyerne az általam leadott egyetlen szavazattal. Ha nem is a veteránkórház-effektust vettem elő ismét, de eléggé leengedtem hétfőre, leginkább a combjaim tiltakoztak bárminemű izommunka (értsd a fekvésen kívül bármi) ellen. Aznap szerencsére nem is kellett túlzásba vinni semmit, kedden viszont rámentem a keresztedzésre: kitakarítottam meg felástam a veteményest, illetve a környékét. Szerdán reggel így már-már valóban az említett effektust imitálva próbáltam visszarázódni egy órácska futással, ami észbontóan szarul ment, és ennél csak egy kicsit esett jobban.
Minimálisan ambicionáltam a csütörtök hajnali, pesti út előtti futást, de ezt nagyon gyorsan elengedtem. Mivel hosszúnapos voltam, és hét után ért végett a legutolsó okos megbeszélésem, maradtam még Szemérmetlen Ajkak koncerten, mostanában sajnos egyébként is alig-alig jutok el valami koncertfélére. Persze, az Ajkak annyiból speciális, hogy a jelenlegi repertoár bő felét még én is játszottam anno, de jó volt látni a mostani felállást, mert eléggé egyben van, még ha szerintem nem minden régi sláger köntöse változott előnyére. Ha már zenekar, legyen kövér, a nézőtéren meg rögtönözhettünk volna egy Csirkepogó reuniont is…
Későn értem haza, így a péntek reggeli egy óra elég nehézkesen indult, de még így is sokkal jobb lett, mint két nappal azelőtt. Ha már regenerálódó-hét lett ez a mostani, szombaton megint keresztedzettem, ezúttal kerítést bontottam (ez előrevetíti a jövő heti keresztedzéseim, amikor meg oszlopokat fogok betonozni). Mindeközben nagyjából-egészéből eldöntöttem, hogy benevezek ismét a Balaton Szupermaratonra. Lassan ugyan, de a jó irányba haladok, kell viszont egy picit durvább impulzus a megfelelő pályára kerüléshez/visszatéréshez. Ezzel párhuzamosan az életem is próbálom jövőre áramvonalasítani, az elmúlt 10-12 évben ritkán hoztam olyan melókkal kapcsolatos döntést, amiben a saját érdekeim egyértelmű és teljes prioritást élveztek volna – ez most sem lesz így nyilván, de az arányokon azért igyekszem változtatni. Biztos így lesz minden.
Ma az óracsavargatás után meglehetősen frissen, de még félig-meddig átmozgató jelleggel 15k-t tettem bele, ezzel 33 lett a heti visszarázódós adag. Annyit elértem, hogy már nem sajog semmim, sőt, az utolsó 5k-t egész meg tudtam nyomni, ennél viszont a következő szűk öt hónapban csak többet fogok futni…
21097 