Komoly dilemma volt számomra a hét elején, hogy akkor most a rápihenés lenne-e a jobb módszer a Mátra trailre való “felkészülés” finisére, vagy esetleg az, ha megpróbálok ráépíteni valamit az elmúlt három-négy hétben megroggyant alapokra. (Ha már nem hagyom a csudába az egészet.) Végül aztán két terv közül a kompromisszumos győzedelmeskedett, kedd(10)-szerda(7)-péntek(10) voltak az aktivitás napjai, hogy mégis mozogjak, de talán a 30- kili még nem volt túlságosan sok – nem mintha bármi esélyem is lenne egy épkézláb versenyre holnap, kipihenten, avagy sem.
Apropó, esély. Mostanában többször elgondolkoztam az “against all odds” mint olyan létezésén. Tudom, jómagam is használtam hasonló kifejezéseket még annak idején, de mostanában annyiszor láttam, mennyi minden sikerül embereknek (leginkább futkározás témában), amit aztán így kommentálnak, hogy elgondolkoztam. Rövid töprengés után aztán ismét csak rá kellett döbbennem Sir Terry zsenialitására (“Scientists have calculated that the chances of something so patently absurd actually existing are millions to one. But magicians have calculated that million-to-one chances crop up nine times out of ten.”). Valószínűleg végtelen sok olyan dologról nem szerzek tudomást, aminek az esélye csak 995 361 az egyhez, és persze nem is jön be. Másrészt talán az emberek sokszor alábecsülik a bennük rejlő erőt, így a 10 az egyhez esélyek is végtelennek tűnnek. Már csak a kvantumot kellene belekevernem :). (De nem teszem.)
Noha ez, ha minden igaz, már a harmadik Mátra Trailem lesz zsinórban, eddig blogszempontból még mindig rossz ütemben zajlott az esemény, így sosem sikerült érdemben beszámolni róla (ha ezt a 233 karaktert nem számoljuk, akkor meg sehogy, ezt a hiányt igyekszem majd pótolni), annak ellenére, hogy tényleg az egyik kedvenc versenyem. Bár ez talán annak is köszönhető, hogy minden itt felnőtt embernek vannak élményei a hegyen (osztálykirándulás, Kéktúra, tüdőszanatórium stb.). Akár még Koffein Kapitánynak is (ráadásul igen ritka, nyári tollazatban):
Ha már esélyekről írtam, zárásként megemlítem a tényt, miszerint tegnap még rátettem egy lapáttal (1 000 123:1). Valószínűleg elkapott valami vírus, estére szerintem be is lázasodtam (reggel meg csuromvizesen ébredtem, pedig esküszöm, nem vagyok alvafutó), és ami még jobb, fosok, mintha fizetnének érte. Minden egy igazán nagyszerű teljesítmény irányába mutat…
(against all odds)