A nem létező normalitásba visszavezető út természetesen jószándékkal van kikövezve, ám ennél fontosabb attribútuma, hogy egy hullámvasútra emlékeztet leginkább. Erre a hétre visszatekintve legalábbis ez jut eszembe, hiszen igazságos elosztásban volt két könnyed etapom, meg kettő olyan, ami – fizikálisan legalábbis – egyáltalán nem volt jó. A dolgokat bonyolítandó, a rövidebb rossz etapot ennek ellenére sem sorolnám a kellemetlen emlékek közé, elvégre az egyszeri alföldi munkásember ritkán tudja Balatonfüreden indítani a napot egy tízessel. No, de haladjunk sorjában.
Kedden prognózisom alapján még egy újabb kikúrt-fosszar futásnak kellett volna következnie, de az a 64 perc meglepően jól esett. Szerdán hajnalban aztán elrobogtam a magyar tengerig, és noha nem nyaralni indultam, a kétnapos villámlátogatás legkellemesebb része a csütörtök (kora?) reggeli egy óra futás volt. Kivéve azt a tényt, hogy meglehetősen nem ment olyan jól, így leginkább a nézelődésre szorítkoztam. Sajnos ez az egy óra csak tovább erősítette bennem az elhatározást a jövő márciusi négynapos felé, nem is annyira a 2014-es csorba ötödik évfordulója és kiköszörülése miatt, hanem mert csak. Reméljük, az ízületeimnek is elég lesz ez a kidolgozott érvelés.
Mivel ritka az, ha két nap rendezvényen történő hesszelés nyomtalanul elmúlik, a másnap nem futással indult, hanem szaros lapáttal a kezemben estem az inboxomnak, és csak este jutottam az újabb mozgáshoz. Ami meglepő módon messze a várakozások felett működött, szinte elhittem, hogy kihevertem a betegség okozta letaglózottságot. Ami a jövő vasárnapi Mátra Trail L előtt nem is lenne rossz, bár erősen meglepett volna, ha ez valóban így van. Ma rá is próbáltam egy hosszabbra, lássam, van-e egyáltalán értelme elbumlizni a hegyekbe. Körülnéztem hát a szomszéd faluban a szabadstrandon, de nem volt buli. A 20 kiliből nagyjából 17 hívható elfogadhatónak, sík terepen, aztán kipukkadtam. Remekül fogok tehát szórakozni a Mátrában, ez már borítékolható. Mivel átadni a nevezést már úgyse tudnám, nyilván elmegyek, már csak azért is, mert időközben valóban beneveztem a tanúhegyes versenyre, ami nem lesz annyira sokára (42k, +1600 szint), hogy ne jönne jól bármi olyan felkészülés, amikor orrba-szájba szívatom magam.
Szóval ez, most kivételesen nem részletezném a történéseket jobban, elég sok kedves dolgot sikerült a héten embertársaimtól begyűjtenem, olyannyira, hogy felmerült bennem az emberholdon/napló utáltjaimnak újraindítása, elvégre ki ne írna arról szívesen, kit és miért kellene egy söröslóval seggbe baszatni. De addig is inkább őszi futósfotók:
21097 