Szerda-csütörtökre saccoltam azt az állapotot, amikor kifejezetten jól esett volna egy átmozgatás. Aztán ez finoman szólva is füstbe ment, sőt, annyira erősen sikerült behúzni a kéziféket, hogy azóta sem voltam futni. E mögött semmiféle ideológiai vagy elhatározás-csökkenésbeli ok nem húzódik meg, a szervezetem viszont kedd estére hosszas matekozás után rájött, kifejezetten rossz ötletnek tartotta a hidegben, átázva futkorászást. Más okát legalábbis nem látom annak a durva megfázásnak, ami rám tört, ezt az első 2-3 nap nagyjából egy vödör takony indikálta, péntek óta meg próbálom a hörgőimet a szervezetemben tartani a robbanásszerű köhögésrohamok közepette. Van olyan, amikor még én sem szeretném tovább feszíteni a húrt, így a futást most levettem napirendről. Ez még ma is jó ötletnek tűnt, mert kimentem a kertbe motoszkálni, de fél óra szöszmötölés után rájöttem, még ezt sem kellene erőltetni.
Továbbra is pozitív élményként értékelem a múlt hétvégét, fejben folytattam is a tervezgetést jövőre. Egyre inkább rábeszélem magam Bostonra (Lincolnshire), meg van még sok más terv is, ezekről majd akkor, ha valóban aktuálisak, és minimálisan reálisak lesznek. Addig is itt van nekem ez a Mátra Trail, aminek erős hendikeppel fogok nekifutni, ha a jövő héten nem tudok elkezdeni mozogni (néha ilyenkor arra gondolok, legalább az ízületeim kicsit regenerálódhatnak). És már most várom a betegség utáni 1-2 futást, ami hagyományosan kikúrt-fosszar szokott lenni. De majd most…
Ez most ilyen rövidke lett.
21097 