Életem legszebb pillanatai azok, amikor legjobb szándékom ellenére pontosan úgy viselkedem, mint azok, akiket a legjobban utálok a világon. Ez most csak arról jutott eszembe, hogy ma kikerült a “fabricated” eredmény a tegnapi futásról, amiben az időmérők a valóban lemért köreimből reprodukáltak egy időeredményt, és arra jutottak, hogy 2:26 körül volt a realitás. Vagyis jó eséllyel elsumákoltam egy kört, totálisan akaratom ellenére. Ha úgy vesszük, senki nem károsodott (nyilván ha valóban vétettem a kiírás ellen, akkor persze ki kellett volna zárjanak, amit készséggel elfogadok), mert 2:14 körül álltam meg, 2:26 alatt mindenképpen beértem volna, de akkor is szar érzés, na. Próbáltam reprodukálni, hogyan lehettem ekkora balfasz, mert ezek szerint a futóappom, ami eddig sosem mért többet, csak kevesebbet, most körönként 5-7 százalékkal ment fölé, amit most sem igazán értek, annyira nem volt nagy a dzsindzsás. Ráadásul a 2:14 akár hihető idő is lett volna (Edinburgh-ban 2:17-et mentem féltávig, és azóta ugye futok nagyjából rendesen, bár így a valóság ezek szerint teljesen lelombozó lassúság lehetett). Ettől persze 12-ig el kellene tudni számolni, csak hát nem pont ez érdekelt a legjobban futás közben. Meg ugye részben ezért lett volna ott az időmérés, akiktől megkérdeztem, mikor úgy gondoltam beértem, hogy szerintük is beértem-e, mert nekem valójában gőzöm sincs, elvesztettem a fonalat, a GPS-em szerint meg bármi lehet. Az asztalnál meg bátorítottak, hogy ja, akár be is érhettél (9 köröm lett regisztrálva a rendszerben, szóval legkevesebb kettő ment a levesbe). Mondjuk az első pár, elvileg regisztrált köröm ideje is elég tájékoztató jellegűnek tűnik, mert abban egészen biztos vagyok, hogy egyenletesen futottam az első 6-8 kört, aztán a listában a harmadánál van egy 10 perces, meg egy 14 perces kör is, később meg nyoma sincs az egyetlen hosszabb frissítésemnek. Szóval ez most ilyen összevisszaság lett, de 90 százalék, hogy elbasztam, ügyesen. Pedig a legutolsó dolog, amit egy futóversenyen szeretnék csinálni, az a sunnyogás. Mindegy, késő bánat, csak Rosencrantzot (vagy Guildensternt) tudnám idézni: legközelebb odafigyelünk. Vezeklésként jövőre a maratont fogom itt futni, és a végén rámentek egy tiszteletkört is, hátha akkor nem kell halálomig hallgatnom, hogy azt a kis fingot már el is felejtettük…
21097 