A legutóbbi, némileg váratlan karakterzuhatag után annyira jól sikerült a poti feljebb csavarása, hogy csak most írok ismét, leginkább azért, mert a múlt hetet Csipkejózsika szépen átaludta, már ami a futást illeti. Nesze neked mikrociklus, vagy mi bármi. Elővigyázatosságból már a labdarúgást sem vállaltam be, helyette bohóckodtam egy bő kilencest, másnap meg még inkább egy szűk kilencest, aztán ezzel a hét érdemi része le is zárult. A hétvégén még gondolkoztam ugyan egy-két rövidebb etapban, de mivel gyakorlatilag az egész napfényes időszakot a kertben töltöttem a gané és az első növendék eltüntetésével, végül erre egyáltalán nem került sor. Ennek ellenére mondjuk olyan szinten elfáradtam mindkét nap, hogy simán beírnám keresztedzésnek, ha írnám az “edzéseimet” az itteni karaktereken kívül.
Annyit még mindenképpen érdemes a legutóbbi futam lecsengetéseként elmondani, hogy mivel egy igen jó nap volt, és az a vasárnap volt a Mecsek trail nevezési határideje, mintegy fél órával a rendszer zárása előtt még beregisztráltam, a 30k-s távra. Elég agyrémnek tűnik 5-6 órát utazni oda és vissza, hogy aztán szívathassam magam 1000+ szintemelkedéssel, de az a hétvége egy olyan dologgal szolgált, amiből ha teljesen nem is szenvedtem hiányt, némi fölös készlet mindenképpen jól jött: motivációval. Hogy pontosan mi is lett az ezévi célom az impulzusversenyzésen és a 2009-es forma lassú visszanyerésén túl, azt most alapvetően nem részletezem, röviden talán annyiban lehetne összefoglalni, hogy _oda_ _akarok_ _baszni_. Nyilván magamhoz képest, és ésszerű keretek között, vagyis A Körre nem idén fogok benevezni (meg nagyjából soha), de rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy egy éven belül mire jutok nagyjából ugyanabban a közegben, hasonló futamokon. Másrészt ésszerű okai is vannak a terepversenyen történő rendszeres önszopatásnak, nevezetesen remek edzés a flaszterre (a terepesek (trail is the new asphalt) most nyilván bezárták a blog böngészőfülét), mivel – mint ahogy azt nagyjából 43-szor leírtam már, tényleg kitalálhatnék valami mást – továbbra sem nőttek ki résztávozni használatos dombok az Alföld közepén. Így legalább hozzájutok valamennyihez belőle.
Ezen a héten a „motiváció visszavág” című folytatásos rémregény lapjait írtam tele. A keddi foci is úgy alakult, hogy nagy intenzitással és rettenetesen sokat játszottunk – és érthetetlen módon még mindig nem sérültem meg –, ami megalapozta az egész heti önsanyargatást, de az igazi X-akták még hátra voltak. Csütörtökön felkeltem _reggel_ futni. Nem hajnalban, de korán reggel, és nyolckor már a gép előtt ültem és dolgoztam, 9,6k és egy fürdés után. Teljességgel érthetetlen, ennél csak az volt a hajmeresztőbb, hogy ugyanez (9,4k-val) megismétlődött másnap reggel. Aki nyomon követte többéves szenvedésem, és a one-off reggeli futásaim, amik aztán hónapokig nem ismétlődtek meg, azok nyilván most hitetlenül csóválják a fejüket, de ez bizony így történt. Annyira meghökkentő volt a bioritmusomnak is ez az esemény, hogy délután a futás megszokott időpontjában teljesen zavarban voltam, mint Ádám azon a bizonyos anyák napján. Kénytelen leszek azonban rendszeresíteni, mert egyszerűen képtelen lennék máskor kellő időt előbányászni, ha 50-60, vagy több lesz a napi adag. So das Leben.
Szombaton azért már nem ismétlődött meg ez a sorminta, mivel tegnapra is kerti melót terveztem, de aztán máshogy alakult a nap, így a mindenféle rohangálás és itthoni egyéb szöszmötölés után arra jutottam, hogy megnézem a Vakondok 4-et Szolnokon. Mivel hazafelé szombat este meglehetősen fos a tömegközlekedés, ezért elvittem a futógatyám, mondván ha vége, hazakocogok, az a 7,5k pont ideális lesz a mai hosszú előtt. A doku egyébként egész szórakoztató, még ha kicsit egyértelműen sulykolja is a fő üzenetet és látványosan kerüli a kényes kérdések komolyabb tárgyalását, de a hazai számítógépes játékfejlesztés hőskora akkori arcok sztorijain keresztül leköti az embert, főleg hogy anno a szóban forgó játékok nagy részét jómagam is nyüstöltem. A tervemben mindössze annyi volt a kisebb gikszer, hogy a 7,5 az valójában 9,5 volt, így a ’sokkal hamarabb hazaérek és még futok is’ játékból ’legalább a buszt előzzem meg’ játék lett időközben, ami azért sikerült.
Persze kihajtottam magam, így a ma délelőtti 22k valódi csapda lett. A hegyek, a foci és a lelkesedés, illetve a kiváló idő jól elvitt, egy órán belül hoztam az első tízet. Persze, ami azt illeti, lassan valóban észre lehet venni a betett kiliket az átlagos futásaimon, így egész peckesen nézelődtem még a Tiszapüspöki strandon, aztán mikor elindultam visszafelé és feljöttem a gátra megint, akkor kezdték azért halványítani a villanyt. 17-nél pedig sikerült is kirúgni teljesen a sámlit, de azért a maradék ötöst összeraktam még klasszikus higanymozgással, így négy nap alatt belehajtottam egy ötvenest, most meg nemsokára nyújtani fogok, mert nem érzem azt, hogy ez most nekem annyira jó volt.
No, hát ennyi lett volna az elmúlt, eseménytelen két hét rövid összefoglalója, három hét múlva már itt is a következő verseny, hátha akkor lesz valami szórakoztató tartalom.
21097 