run of Wesselényi

Egy meglehetősen kalandos héten vagyok túl, aminek futás szempontjából egyetlen célja volt mindössze, nevezetesen az, hogy visszaszokjak a normál terheléshez, legalábbis ami a ritmust illeti. Jelen pillanatban (és szerintem az elkövetkező néhány évben bármikor, amikor nem vagyok sérült, nem túrázom vagy konferencia-turistáskodom, és persze van kedvem felvenni a futócipőt, haha) ez heti öt futást (vagy valami keresztedzést, de mostanában nem focizom, erről majd egyszer írok pár sort, úszni meg még mindig nem szeretek) jelent. Ennek megfelelően ezen a héten tehát öt darab futást iktattam be, meglehetősen változó körülmények között.

Mivel jó sokat kihagytam ugye, nem volt kiemelt célom, hogy csapágyasra járassam máris magam, ami nehéz is lett volna a hét elejében, hamarabb kötöttem volna ki a latyakos jégen, mint hogy túlpörgetem a tempót. Kedden fantasztikus ónos eső érkezett többek között az Alföldre is, ennek köszönhetően az eddig mindössze tükörjég-letapostott hó-fagyott sár kombináció további lehetőségekkel bővült, különösen mivel délután hetek óta először nulla fok fölé kúszott az az átkozott higanyszál, már ahol egy hőmérőben tartózkodott, a szabadban (és inkább a napon). Így aztán a közel 8k-s kocogásom egy speciális ügyességi vetélkedővé változott, ahol nem lehetett tudni, hogy ahová lépek, esés terem-e (természetesen mindezt sötétedés után, mert úgy az igazi az adrenalin-hömpöly). Legalább 5-6 féle felület váltogatta egymást, volt, ahol az ónos eső miatt nem csúszott már a jég… Nem hiszem, hogy bárki is körömrágva várná a választ arra a kérdésre, hogy csak sikerült-e – akaratom ellenére – valahogy vízszintesben kikötnöm, de azért jelzem, hogy nem. Ez a vakszerencse mellett részben annak köszönhető, hogy egy újfajta, kvázi lopakodó és tökéletesen kockázatmentes stílust igyekeztem végigvinni, amit legegyszerűbben a “rettenetes hasmenés esetén készenlétbe állított záróizmok”-hoz hasonlíthatnék, mert ekkor – gondolom, más is így van ezzel – az ember tudja, hogy amíg el nem ér a királyi gyalogút céljához, addig minden egyes óvatlan mozdulat katasztrófához vezethet.

Mivel a blog jövőjét továbbra sem az Adam Sandler – öreg Eddie Murphy vonalon képzelem el, lépjünk is tovább gyorsan a második napra, amikor is ízelítőt kaptam abból, ami Wesselényi báró átélhetett 1838-ban, csak nekem nem volt csónakom, de legalább nem is kellett kimentenem senkit (bár a mostanában a Tisza felső szakaszáról származó videók alapján ez még változhat majd). A hirtelen jött melegedés másnapra az Ezer-tócsa vidékévé változtatta a Szajol környéki futóutakat, a szerdai 7,5k-mat figyelmes személő úgy tudná leírni, hogy „loccs – B+=/=%<}{@&#™®Ä@&!!!!!” (akármilyen figyelmes is egy szemlélő, sötétben leginkább a hangokat tudná megfigyelni). Remek volt, szerintem tíz perc után ázott el mindenem térdtől lefelé, így igazán hangulatos slattyogást mutattam be, kár, hogy ez a hangulat leginkább temetői volt. Ehhez képest a csütörtöki, ugyanilyen hosszú etap – ebből azért látható, hogy valóban nem szaggattam meg magam – maga volt a felüdülés, bár ezt esetemben leginkább a száraz láb jelentette.

Így ment le tehát a hét közepe, a hirtelen kitavaszodást furcsa érzések követték a hátsó lábizmok és kicsit fentebb tájékán. Ezt igazából nem nagyon tudtam mire vélni, mivel a befektetett energia nem indokolta, legfeljebb az imént részletezett hiperóvatos futóstílus. Igazából mindegy, de ennek köszönhetően olyasmire vetemedtem, amit két kezemen meg tudom számolni, hányszor tettem korábban. Nyújtottam. Többször is. A blog legelején, még valamikor 2008 táján szerzőtársam is értekezett a nyújtás fontosságáról, és számtalan szakértő, meg cikk, valamint az izmok anatómiája is indokolja ezt a manővert. Az én véleményem ezzel szemben meglehetősen sokáig az volt, hogy ez az egész burzsoá lószar. Manapság viszont, amikor a világ abba az irányba halad, hogy a tényekről nem veszünk tudomást (hívják ezt ugye „post-truth”-nak, de a kedvencem akkor is a rokkendroll nyelve a német, ahol a jelenséget, mint a héten megtudtam, „postfaktisch”-nak nevezik), érdeklődésem a nyújtás felé fordult, elvégre mekkora konformista **** lennék, ha ezek után nem vennék tudomást az adatokról, meg a tényekről, nemigaz?

Nem mondom, hogy csodákat tett az a pár gyakorlat, de azért egyelőre azt mondom, hogy mégsem annyira burzsoá ez, de azért majd még meglátjuk. Szombaton, a vasárnapi hosszúra készülve mindössze 6k-t vállaltam be, ami ennek a futásnak az érdekesség, hogy mindezt rövidnadrágban tettem. Picit lentebb görgetve látható, hogy múlt vasárnap milyen körülmények fogadtak (és -11 fok), ezek után a +11 elég megdöbbentő volt, a különbség a kettő között azért már nem annyira elenyésző (de a kedd reggeli -12 és a péntek délután +14 közötti 26 fokot is említhetném). Persze, örülök neki, hogy nem kell három réteget magamra erőltetni. És az ilyen extrémitások mindig megnyugtatnak, hogy semmi baj nincs az éghajlattal.

Ma a hosszúfutásokra is elkezdtem visszaszoktatni magam, ez 14k-ban nyilvánult meg, nagyon óvatos tempóban, de így teljesen jól is esett, semmi komplikáció nem akadt. Átfutott (…) az agyamon, hogy beleveszem a múlt heti szakaszt, és csinálok előtte-utána képeket, de még hajnalban is esett egy csomó eső, fülig szaros lettem volna, ha arra megyek, a jó alföldi kötött talajon keresztül. Összesen ez a hét 42,85k-t hozott a konyhára (a futóapp nagyon aprólékos), ami már kezd megint értelmes mennyiség lenni, de a jobb része inkább az, hogy jól esett teljesen az egész, a kisebb, részletezett nehézségek dacára. Időközben regisztráltam a Vértes Terep Maratonra, vagyis annak a félmaratonjára, mivel ez március 26-án lesz, és addigra azért nem leszek full terepmaraton állapotban, az biztos. Mondjuk még az előregisztráció dacára a félmaraton sem biztos, mert ha túljelentkezés van, akkor sorsolás lesz, és tavaly az összes terepfutas.hu-s versenyen túljelentkezés volt. Meglátjuk, mit hoz nekem a futóbingó.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s