2017

Ma, a január elsejei, újévköszöntő 20k után újra kimerészkedtem (igen, oda, a szmogba-hidegbe’) és egy óvatos 7,5 kával újraindítottam az idei futószezont. Noha nem csak az egyhetes, lázas takony-nyál egybefolyatás volt a kihagyás oka, de arról már néhányszor megemlékeztem, hogy a betegség utáni első futás egy, ki tudja mikor eljövő dramaturgiai pillanatig leginkább ugye nagyjából akkora élmény, mint Zuzuval társalogni. Ennek megfelelően, mivel már terveztem egy ideje, hogy megírom az X+n-edik visszatérő blogposztot, elkezdtem már előre igen plasztikus, leíró jellegű mondatokat megfogalmazni a mai kínszenvedésemről (amely mondatok kifejezetten az erősségeim közé tartoznak, legalábbis a blog eddig története mindenesetre bővelkedik ezekben). Aztán kimentem és különösebb szenvedés nélkül lehoztam ezt a mintegy háromnegyed órát, szóval ezeket a mondatkezdeményeket dobhattam is kifelé, mert bár -5 fok volt, az mostanság egészen enyhének tekinthető, és a jeges futóutak ellenére az elhanyagolhatónál is kevesebbet töltöttem a hátamon fekve, egy diszkrét dübbenést követően. (Ez utóbbi szórakozás kiemelt része aztán az azon történő agyalás, hogy mi is történt abban a mintegy 0,8 másodpercben, amikor drasztikusan megváltozott a súlyponton, és mit is csinálok én most a hátamon egyáltalán).

Mivel újév napját inkább futással (illetve egy különösen csúnya gyedmarózzá avanzsálással) töltöttem memoár írása helyett, annyit azért érdemes megjegyezni 2016-ról, hogy noha az előzetes tervek semennyire sem kerültek megvalósításra, utólag azt mondom, teljesen fasza év volt. Sok idő után sikerült befejeznem egy maratont (ami ráadásul nagyon jó verseny volt, és szinte végig jól is esett a futás), teljesítettem félmaratont, az év második felében meg három darab terepversenyt. Ezekből a Gerecse trail az meglehetősen nagy hülyeség volt és nem esett annyira jól, Biatorbágyon meg szó szerint lucskos szarrá áztam (az év során másodjára, az első ugye a telefonomba került). A harmadik trailről, a Mátráról sem írtam érdemben, pedig ahhoz képest jól ment. Különösen annak fényében, hogy annak idején, mikor arrafelé bármikor túráztunk, sosem esett jól. Meglepő módon mint futóterep, sokkal jobban fekszik nekem, mivel a mezőny hátsó felének esélye sincs itt felfelé futni, ha pedig kapaszkodni kell meredeken, akkor jó vagyok, a pálya kialakításának köszönhetően lefelé pedig nem kellett extrém terepen jönni (amit rühellek a térdeim miatt), csak lankákon ereszkedni, ami szintén megy. Ennek köszönhetően még 20k-nál is olyanok voltak körülöttem, akik rendesen fél órákkal szoktak megverni az ilyen futamokon. A legvégére persze kipukkadtam, de így is jól zárult a „versenyévad”, sajnos már októberben. Nem tudom mennyit futhattam tavaly, az év első fele a mobillal együtt az idő ködébe veszett (…), július óta 900k-t mutat a vekker, szóval összesen nem lehetett sokkal kevesebb, mint 2000, ami ahhoz képest, hogy egy teljesen ártalmatlan év volt, mindenféle érdemi rákészülés, ultra vagy bármi pluszmotiváció nélkül, nagyon sok egyéb teendővel, utólag egész rendben volt, főleg mert javarészt csak szerettem futni, semmi több.

Amivel rettenetesen bajban vagyok, az az idei versenynaptár, részben a tavalyi és az azelőtti tervek füstbe menetele miatt is, nem nagyon akarok én már mindenféle célokat belengetni, amikből aztán persze úgyse lesz semmi. Az ősz folyamán többször percekre voltam a Balaton-kerülésre való nevezéstől, mivel szeretnék egy harmadikat, ráadásul egy olyat, amikor vagy kevesebbet szenvedek, vagy gyorsabb leszek az eddigieknél. Őrült mázli, hogy egyszer sem neveztem be végül valójában, mert nem tudtam volna beletenni annyi felkészülést, ami ezekhez a roppant magasztos célokhoz kellett volna – de ettől még a harmadik napi maraton realitás lehet. Ami biztos, hogy szeretnék hegyet is futni idén, meg ultrát is, és ha nem esek szét teljesen, akkor megint futóturistáskodni is. Az ideális nyilván az lenne, ha ezt sikerülne például ilyenekbe sűríteni: http://marathon.is/ultramarathon. De aztán majd kiderül, valószínűleg elég erőteljesen impulzusvásárló leszek idén, ami a futóversenyeket illeti (minden bizonnyal ez a legjobb technikai, ha ultárt is akar az ember futni). Meg szeretnék mindezekről írni is rendszeresebben az utóbbi időben megszokottnál. Meglássuk.