Nagyjából egy fél hajszálon múlt, hogy egyáltalán elindultam a Kis-Duna Maraton felé az imént, és még most sem vagyok benne száz százalékig biztos az indulásomban, de talán nem üt be semmi a hátralévő órák során. Megpróbáltam visszaemlékezni, mikor futottam utoljára végig egy maratoni távú versenyt, és elsőre nem is ugrott be, hogy a Zagyvamenti Maraton volt, még 2013 augusztus végén. Nem most volt, szerintem az akkori 4:46-os időmmel is kiegyeznék. Annak is másfél éve már, hogy feladtam az Budapest Maratont, ezzel most nyilván nehezebben egyeznék ki, de úgy látszik, a 13. tényleg szerencsétlen szám, nehéz elmozdulni róla, legalábbis ha a lefutott maratonokat nézzük (és most a 2014-es sikertelen Balaton-kerülés első napján teljesített 45k-t tényleg felejtsük el).
Nagyon szimpatikus ez a ráckevei verseny egyébként, látszik, hogy a szervezők sok energiát, meg odafigyelést tettek bele, én amúgy is szeretem a “víz mellett futok”-típusú rendezvényeket. Fizikailag elvileg kicentizve bár, de nem lehet gond egy igen óvatos tempóval. Mondjuk ha már annyira kövér vagyok, mint most, akkor 28-30 körül rendszerint elég gigantikus krach szokott beütni, meglátjuk, hogy viselem ezt most. Ha fejben dől el, akkor bajban vagyok.
21097 