it’s alive

Elnézést a hosszú, szellemes írások rajongóitól, de sajnos amint sikerült kidugnom a fejemet a szar alól, abbahagytam a lábtempózást, így hamarost ismét átcsaptak a hullámok a fejem fölött. Ezt persze súlyosbította, hogy nem is nagyon lett volna miről írni az elmúlt két hétben. Tényleg elmentünk túrázni a Maratonfüred helyett, ahol az egyébként betört cipőm egy kétszázasnyi hólyagot dörgölt a talpam közepére. 4-5 nap elmúlt, mire felmerült megint a futás gondolata, amikor is nem csak a szar, hanem a takony is jött csőstül, a Húsvétot tehát a megfázás tüneteinek agresszív és lelkiismeretes produkálásával töltöttem. Ezzel persze kiment minden erő, ami kellene ahhoz, hogy jövő vasárnap Ráckevén ne szánalmas poroszkálást mutassak be, hanem csak poroszkálást. Ma úgy dönötttem, letesztelem, van-e értelme az egésznek, de sajnos úgy néz ki, van, mert 1:54 alatt futottam 20,6k-t. Félmaratont céloztam persze, de aztán elnéztem egy kanyart, és a végén már nem volt kedvem még egy 2,5 perces kurflit belerakni, amire kíváncsi voltam, kiderült. Magyarán nagyjából 4:35-4:40 alatt tudok maratont futni, ami /(%%!+”+=5+!+”/%!= szarul fog esni. Már alig várom. Alig.