Teljesen egyértelmű volt, hogy ha az eddigi legkomolyabb hosszúfutásomra készülök, sőt, nyolc hónap után először harminc kili fölé tervezek menni, akkor hajnalban azért leesik két centi hó, csak hogy még jobban élvezzem. Mivel jól elszöszmötöltem minden szarral reggel, elég későn indultam neki, de legalább egy biztonsági sarokleragasztás után le tudtam tesztelni a már említett cipellőt hosszabb távon.
Egyébként a digitális rekordok alapján tavaly május 31-én 30,24 kilit futottam, mintegy 3 óra és 14 perc alatt. Amennyire emlékszem, nagyon nem esett jól. Nos, a mai sem (30,01 km, 3 óra 11 perc). Délután óta agonizálok, az egyetlen jó dolog az egészben a kétszázasnyi vérhólyagok gyakorlatilag teljes hiánya saroktájon. Szóval ha nekimegyek a Margita teljes távnak (amiről a mai után azért még szükséges lesz magam győzködni keveset), akkor használható ez a lábbéli.
A mai táj meg elég holdbéli volt, ugye?