Azt hiszem, egy hétköznapi szuperhős esetében teljesen rendben lévőnek tűnik, ha úgy érzi magát, mint egy antik szardarab. Mert hát rendben, hogy mostanában igen cudar körülmények között kell a heti penzumot letudni, de ettől még nem kellene mindenféle fantom és kevésbé fantom nyűgökkel megküzdeni, gyakorlatilag már a rendes felkészülés harmadik hetében. Nyikorog a térd, zörög a forgó, csikorog a fog. Az őszülő szakáll, meg mellkas-szőr is jelzi az idő múlását, de lássuk be, ez utóbbiak nem elengedhetetlenek a futómozgáshoz – az esztétika meg sosem volt az erősségem.
Persze, a kép árnyalásához annyit érdemes hozzátenni, hogy ez csak papíron (képernyőn) a harmadik hét, elvégre szerencsére nem nulláról indultam neki ennek a flúgos futamnak. Már hallom is a kérdést (pedig nem is vettem magamhoz hallucinogéneket), hogy jó-jó, de mégis, mire fel ez a nyavalygás, mégis mennyit kocog ez a jókapitány, ha már telesír itt mindent.
Nos, a múlt heti adag 55k volt, négy részletben – 10k-8k-10k-27k megoszlásban. Sokat tipródtam azon, hogy 4 vagy 5 heti futás legyen, de éppen a forgórészek kímélése miatt az előbbi mellett döntöttem. Maratont futni valószínűleg simán fogok tudni (…) heti 60-65k futásból, bár ha esetleg összejön esetleg egy duplás hétvége (mint ahogy pont két hónap múlva papíron már össze is jön egy Maratonfüred plusz egy Vác vagy Debrecen kombó), az azért így elég kétesélyes, de annyi baj legyen.
Szóval ez most a heti ritmus, és már nem sokáig fogom emelni téteket, egyrészt azért, mert még egy rinyálós bejegyzést már én is unnék, másrészt meg nincs lassan hová hátrálni, hiszen kicsit több, mint két hét múlva már itt is az első verseny, bár vagy én vagyok béna, vagy az online rendszer konfigurálása ratyi, de elsőre nem sikerült érdemben beneveznem a Margitára. Majd még próbálkozom kitartóan, elvégre nem lenne szerencsés az évben az egyik legnagyobb önsorsrontással kecsegtető futamot rögtön kihagyni.
Ráadásul addig még van egy pluszfeladatom, ki kell derítenem, hogy a tavaly extrém leértékelés során vásárolt GTX-es terepfutócipőm (valami ASICS GEL-Lajhár izé Lahar) vajon betört-e már annyira, hogy fel merjem venni egy 40+os versenyre. Tavaly ugyanis háromszor próbáltam ki összesen, aminek a vége gigantikus vérhólyagok lettek a saroktájban, pedig méretben elvileg stimmel a lábbeli. Egyébként nagy tanulság, hogy vízálló terepfutó cipő ide vagy oda, az itthoni kötött talajon tökéletesen értelmetlen akár minimális nedvesség esetén is használni, mert mindenképpen néhány kiló sár gyűlik össze rajta, és akár száz méter után is GEL-BUFFALO-vá változik…
Szóval elővettem ismét az eszközt és kipróbáltam az akkor még meglévő hóban, aminek közvetve az első (és eddig utolsó) idei esés lett az eredménye, bár csak azért közvetve, mert pont a teszt miatt extrém körülmények (tök sötét gáton) között is próbálgattam, és a körülmények közé egy rövid, tükörjeges szakasz keveredett, azt a futócipőt meg nem hiszem, hogy feltalálták, ami engem megfogna ebben az esetben. Kigurultam ügyesen. A próba pozitív hozadéka az volt, hogy a közel egy óra futás után a lábfejem semmiféle deformációt nem szenvedett, szóval van rá esély, hogy érdemben tudom használni a cipőt.
Szóval ilyen vértforraló izgalmak történnek mostanság, vasárnap közel nyolc hónap után bepróbálkozom egy nagykörrel, azaz ha minden jól megy, harminc fölé megyek, a mínusz kettőben. A keddi futásaimon amúgy most már próbálok rendes tempót is menni, egyelőre 54 perc a legjobb 10k-m, ami egész jó, bár a tavalyitól (51 elmarad), de ugye tavaly rokkantra hajtottam magam. Kicsit nézegettem is az akkori, kora tavaszi futásokat a sokat dicsért futóappban, van közte egy 2:19 alatt futott 25k, amit jelenleg el sem hiszek. Nem csoda, hogy tönkrementem.
Na, majd most…
21097 