Remek jósnak bizonyultam, mivel természetesen tökéletes katasztrófa volt a BP maratonom. Teljes lett az idei sormintám, azaz végre van feladott maratonom is, hála a jó égnek. Egyébként elég jól ment a táv első fele, aztán viszont teljesen nem volt jó, és mivel új elemként elkezdett szorongatni a mellkasom, inkább úgy döntöttem, felszállok a kisföldalattira a Vörösmarty téren, aztán viszlát. 27k-ig így is eljutottam, meg nyilván öt és fél órán belül onnan már be is gyalogolhattam volna nagyjából, de egyáltalán nem vágytam még bő két óra, kocogással kevert sétafikálásra. Ha már futni nem tud az ember, akkor menjen haza a futóversenyről. Éremmel már tele a doboz.
Viszont nagyon szép idő volt, és full credit a BSI-nek, mert fővárosi maratonok közül szerintem az egyik legjobb pálya itt van nálunk, Andrássy úttal, Parlamenttel, Margit-szigettel, rakpartokkal. Rendesen élveztem, 2009-ben a sok felújítás miatt volt egy nagy kerülő Dél-Budán, ami nem volt annyira szép, de a mostani vonalvezetés közelített a tökéleteshez. Az erőnlétem meg folyamatosan távolodik a tökéletestől, bruhaha.
Érdekes módon most, hogy sikerült kudarcot kudarcra halmoznom, csak-csak visszajött a kedvem a futáshoz. Nem erőltetek semmit, de már két hete heti három alkalom összejön, és jól is esik. Persze, nagy dilemma, hogy most kellene elkezdeni edzeni a Balatonra, ha vissza akarnék vágni, de ezzel megint beszorítanám magam egy olyan pályára, ami nem biztos, hogy jó lenne jelenlegi helyzetemben. Mindenesetre vettem egy új téli futónadrágot, mert Kálmán most már tényleg megadta magát, és annak ellenére, hogy ahogy kinéz, idén nem lesz tél.
A tervem most az, hogy keresek egy maratont február magasságában, amire kényelmesen fel tudok készülni, ha továbbra is sikerül a jóleső adagokat lefutni. Aztán majdcsak lesz valahogy. Azért azt remélem, hogy soha nem fogok pózolni olyan idővel, mint Zengő Zoli, a teljesítménytúra az más műfaj…
21097 