getting into shape

Mint azt ezen blog előzöngéinek tekinthető oldalakon (mint a szépemlékű 21097.freeblog.hu, vagy a szolgáltató halála után egy nem túl sikeres költözéssel még pár hónapig üzemelő, de nem beváló http://21097.postr.hu) talán már túl sokszor leírtam, igazi függőséget az utóbbi években két dolog okozott számomra: a futás és az írás a futásról. Míg előbbit csak nagyon rövid időkre hagytam abba, az utóbbit azért többször is, de sose sikerült teljesen, mint ahogy ezt ezek a sorok is mutatják.

Szóval nekikezdek ismét, de most tényleg elég mélyről (…), elvégre tavaly augusztus, a postr halála óta azért nem sok babér termett K2-nek a futópályákon, egy eléggé elfuserált téli felkészülés (benne azért egy gödöllői dombi ultrával februárban) után mindössze Keszthelyig jutottam a Balaton Szupermaratonon, majd mivel az élet egyéb területei olyan mennyiségű fekáliával gazdagították környezetemet, amiből nemhogy a fejem, de még egy periszkópot sem tudtam volna sokszor kidugni, az utóbbi négy évben másodszor még a Reykjavík-maratont is buktam. Gondolom, ha harmadszor nevezek majd be, akkor talán eljutok a sziget közelébe egyáltalán. 

A fekália sokkal nem lett kevesebb, de most, hogy jövőre egy-két versenyen már a szenior1 kategóriába fogok csúszni, úgy érzem, hogy nincs hova tologatni az újrakezdést, meg közel hat hónap (azért csak majdnem) teljes szünet után már rettenetesen hiányzott a futás. Szóval a hét eleje óta újra edzésbe álltam, öt nap, négy futás (10-8-8-10), nem mondom, hogy minden pillanata földöntúli gyönyört okozott, de azért bitang jól esett. Mivel sosem a megfontolt versenyválasztásomról voltam híres, és az izlandi dugába dőlt trip költségeiből mindössze pontosan egy nevezésnyit sikerült visszanyernem, regisztráltam a Budapest maratonra, ami alig hat hét múlva lesz.

Ezzel ugye felrúgtam egy közel hat éves szabályt, miszerint kétszer nem futok ugyanazon a maratonon, de mivel legutóbb egy kérdésre nem tudtam azonnal megmondani, hány maratont futottam már életemben, ez nem hiszem, hogy számítana. Ráadásul ez most szar lesz és nem akarok külföldre menni azért, hogy olyan videók legyenek K2-ről, mint Amszterdamban… Kizárt dolog ugyanis, hogy ennyi rákészüléssel akár egyetlen perc is jól essen majd belőle 27km után, de a gyors visszarázódás híve vagyok. Meg a fájdalomé, haha.

Szóval ezek vannak, időközben beszereztem egy Z10-es Blackberry-t, így a “hacsak lehet, nem futok telefonnal” szabály is megdőlt, mert ezen van egy csak minden tizedik távot elmérő gagyi futóapp, meg zene is. Mondjuk most ha futok, csak Lillingtonst hallgatok. Körbe-körbe.