small steps

Végül a marathon-photos.com alapján a kassai időm 4:30:19 lett, nem mintha ez bármit is számítana. Annyiból biztató, hogy ez az ötödik legjobb a tizenegyből, annyiból meg nem, hogy attól még tetű lassú, még magamhoz képest is. De Valencia után végre egy rendes futás volt ismét, kellett már. Most majd lehet dolgozni azon, hogy tényleg rendes futás legyen. Nyilván már csak jövőre. Amikor is nem tudom, mi lesz. Két hét múlva el kellene kezdeni felkészülni a Balatonra, ha akarok menni, de azért ez nem annyira egyértelmű. Jó lenne egy 22 órával kezdődő eredményt elérni, vagy csak egyszerűen 10 százalékkal kevesebbet szenvedni, mint idén. Mert amúgy meg megéri, nyilván. Csak most a 20 hét soknak tűnik. Maratont is ki kellene nézni vagy kettőt, sajnos most nincs végtelen mennyiségű elverni való pénzem, az ír, a finn meg főleg a tromsői opció közül egyik sem very low budget, de majd meglátjuk. Amúgy meg kénytelen leszek rászokni a reggeli futásra, ami továbbra sem megy problémamentesen…