older and faster (erős vagy, bazmeg! kemény vagy, bazmeg!)

Az elmúlt két hétről valamiért a kedvenc F1-es versenyzőm, az igencsak veterán státuszban leledző Rubens Barrichellón mintegy másfél éve látott póló felirata jutott az eszembe, mivel valóban kezdem úgy érezni, hogy egyrészt kezd eredménye lenni annak a futásmennyiségnek, amit a mostani felkészülésbe pakoltam, másrészt öregszem.

Ez utóbbi furcsa, és nem is igazából azzal van a probléma, hogy ne tudnék felpörögni, vagy a teljesítményem romlana, viszont a regenerációra fordítandó időm kezd ijesztően megnőni (nyilván csak azért ijesztő, mert hosszabb, mint régen, és ez szokatlan, meg furcsa). Ennek folyományaként túl gyakran fordul elő az, hogy itt sajog kicsit, meg ott nem az igazi. Sosem állt tőlem távol a veteránkórház-effektus, de régebben ezért jóval keményebben meg kellett dolgoznom, sőt meg is dolgoztam érte, mert nagy átlagban az önmagamra vigyázás az olyan szokott lenni, ami csak másvalakivel történhet meg. Majd nyilván alkalmazkodom ehhez, elvégre ideális esetben még van egy-két jó évem vissza, hiszen az ultrafutó karrier is általában 30 év felett kezdődik, nem maradtam még le semmiről. A fájdalom meg segít a helyén kezelni a dolgokat. Más kérdés, hogy mennyire akarja az ember a helyén kezelni a dolgokat.

Na, vissza a lényegi dolgokhoz. Úgy gondoltam két hete, hogy februárban rá kell tennem még egy lapáttal, ezért a szerda is kiesett a pihenőnapok sorából erre a négy hétre, ezzel egy picit át is alakult a heti programon, de senki ne gondoljon áll-potyogtató változásokra. Szerdára betettem egy 8k lazítást a foci utánra, így a szokásos négynapi ritmusban meddig meglévő egy nem gyorsasági munkát is megrövidítettem picit, míg a harmadolást meg a „piramist” (ami már rég nem az), illetve a hosszút továbbra is adjusztálom felfelé, illetve a középsőt már nem, de erről picit később.

Szóval az említett héten már nagyjából 58-60k-ra jött ki a heti adag (plusz a foci), az utolsó hét volt, amikor a piramis-jelleg még megvolt (azaz hazudtam a legutóbbi bejegyzésben, de épp nem volt hangulatom a végső emeléshez), a hosszú pedig 2 óra 18 percre sikeredett. Egyébként el tud ám repülni a hét második fele, ha az ember el van látva melóval, lelkiismeretesen végigcsinálja a futásait, plusz vezet még 4×2 órát is, ha már hasznos és veszélytelen tagja akar lenni a közlekedő társadalomnak.

A parkoláson kívül már egész ügyesen elnavigálok, viszont néha tele van a fejem azzal, hogy ha szabályosan közlekedik az ember, akkor a minimum az, hogy egy óriási másik járművet lát a tükörben (és annak sofőrjének vöröslő fejét. Szívesen elmagyaráznám neki, mikor engem anyáz, hogy haladjon úgy, hogy ül mellette valaki, akinek ugyanazok a pedáljai, mint nekem és maximális normakövetésre fixált). Bár ezt döbbenetesen hamar sikerült feldolgoznom, és most már mulatok csak rajta, kivéve mikor 70-nel kerülnek ki jobbról a belvárosban. Akkor mérges voltam. Pénteken vizsga, meglátjuk. Azért még vannak olyan területek, amikre nem árt majd fókuszálni (pl. néhány záróvonalat észbontóan feleslegesnek érzek, és utólag jövök persze rá, hogy ez a hozzáállás nem vezet (…) sehova).

A múlt hét elég erősre sikerült futás szempontból, ami örvendetes, mert igazából ez volt a cél. A foci is hajtós volt (a kispályára ideális hat emberrel), majd a két melósabb futást is meghajtottam, a harmadolást is 10k, de már lassan 6k lesz a közepén a tempó, illetve különösebb nehézség nélkül tettem bele az utolsó két percet a fennsíkba, szóval kialakult az ideális állapot, a 10×4 perc lendület, 2 perces lazákkal közte, ami ugye pont egy óra, az elején egy 4-5 perces bemelegítéssel. Becslésem szerint most ennek a távja legalább 12k szokott lenni, azaz egész emberes. Mondjuk ki is szoktam dögleni.

Így áll most a roppantmód érdekfeszítő felkészülésem (érdekes, hogy pont egy éve épp Valenciába készültem), egy hónap múlva jön a Balaton, meglátjuk, hogy bírom a sorozatterhelést. Biztos pompás lesz, bár addig még a Kapitánynak kell készítenem vagy két váltás pólót is, mert egyrészt a régi már finoman szólva is viharvert, másrészt egy darabbal egy fess szuperhős csak nem vág neki egy ilyen vetélkedőnek. A tervem az egyébként, hogy megközelítőleg real-time írok majd minden napról, olyat még úgysem csináltam, remélem sikerül.

Ma egyébként beneveztem Triesztre, ahová, ha minden igaz, a Krakkóban megismert módon és sofőrrel indul majd a telekocsi, ideje lesz szállást keresni. Munkaügyben egyébként jövő héten úgyis megyek Udinébe, majd tesztelem a környéket. A múlt hét óta izlandi barátaink is lehetővé tették a nevezést, így azt hiszem, hamarosan azt is elintézem, sicher ist sicher. Aztán hátha nem öregszem meg addig végleg.