Teljesen kézenfekvő kérdés a hogyan tovább firtatása. Az amszterdami terített betlit motiváló tényezőként használom fel, nem örülnék neki, ha ez lenne az utolsó maratonom, elég nehéz lenne ráfogni, hogy a csúcson hagytam abba. Három hete futok megint, bár ez nem takar többet, mint nagyjából 6 futást, mert most kihagytam másfél hetet torokfájás meg takonyzápor miatt. De úgy néz ki meggyógyultam, és igyekszem visszatérni a hagyományos edzésmódszereimhez, főleg hogy most már tényleg nem fáj a bokám. aaaaaaand it’s Kálmán-time!
Nem fogom túlzásba vinni a versenyeket jövőre, noha megint lesz félmaraton mánia, amit nagy valószínűség szerint jövőre sem fogok megcsinálni. Három versenyt tervezek igazából, mondjuk eléggé determinált a program, mivel pontosan három ígéretem van, egy Zolinak, egy Vikinek, egy pedig saját magamnak. Ezeket igyekszem majd betartani, ha nem szakad izom és nem törik csont.
Az első ugyebár a Balatonkerülés, kétfős csapatban, négy nap alatt. Biztos jó móka lesz, főleg ha nem lesz már tél március közepén. Viszont az erre való edzés, illetve az időzítése tökéletessé teszi arra, hogy felkészülésül szolgáljon egy jóleső maratonra. Igazából április 10-re, vagy 17-re néztem volna valami futamot, de sehogy sem egyeznek az elveimmel az ekkori versenyek. Milánóban már többször voltam, Párizsban csak egyszer, de az is számít, a bécsi meg valamiért taszít, a belgrádi szervezőkben meg nem bízom. Van egy-két walesi, meg skót verseny is, de annyira macerás lenne odajutni (meg drága, mivel nem három évvel ezelőttet írunk, amikor 6 eurókért repkedhetett az ember), hogy ezekről lemondtam, bár Fort Williamben jó móka lenne futni. Szóval maradt május 8., Trieszt, mert egyrészt önállóan is közel van, meg kocsival is elérhető lenne Krakkó módon, ha összejön a létszám, másrészt szép lapos a pálya, több mint fele a tengerparton megy, ráadásul a nevezési díj is majdnem harmada a bécsinek. Szóval a Never Been TOurist már most felvesz előjegyzést, lehet telekocsival menni, de a Velencébe menő vonat a szomszéd faluban áll meg, és van közvetlen Volánbusz is, ez utóbbi még épp elfogadható menetidővel. Mindegyik opció kezelhető költséget jelent, nyilván az autó a legjobb. Itt egyéni csúcsot fogok dönteni, sikeres balatoni kalandok után gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy nem.
Augusztusban pedig, ha a csillagok állása is megfelelő, akkor irány a napfényes Izland, és futókarrierem jutalomjátéka, a Reykjavík maraton. Valószínűleg azért ez egy hosszabb utazás lesz, ha már ott vagyok, egy hetet legalább el kellene tölteni körbenézéssel. Hogy utána mit fogok csinálni, arról a leghalványabb fogalmam sincs. És ez így van jól.
21097 