Edzés. Igazából fogalmam sincs, az elmúlt öt hétben mennyit edzettem. Egy biztos, kevesebbet, mint kellett volna, gyakorlatilag nem volt olyan hét, amikor a hat alkalom meglett volna, ráadásul a kellő intenzitással. Persze, ebben benne van az is, hogy elég sokfelé mászkáltam mostanában, meg több dolgom lett szeptembertől, mint gondoltam. A hosszúfutásaim jól állnak, múlt hét végén 2 óra 45 perc volt, holnap hajnalban tervezem az utolsó “komolyabbat”, három órát. A lankaedzéseimen tízig jutottam el, talán jövő héten azt is lezárom 12-nél, és jön a tapering. Az újabban bevezetett piramisból, amit táv helyett időre csinálok mostanában (1-1perc gyorslassú-2-2perc gyorslassú-4-4perc gyirslassú-2-2perc gyors lassú-1-1perc gyorslassú), elsőre egyet, aztán kettőt, ezen a héten és a múlt héten már hármat vállaltam, egész jó és élvezem, azért gyorsulok, bár nem látványosan. Közben meg 7k lazák és focik.
Verseny. A Nike (athlete number 5477) elég ramatyul sikerült. Nyilván benne van, hogy megint rohanásból futottam, otthonról Balatonra, próba, hajnalban vissza, futás, bleh. De ez nem mentség, azért két óra alá be kellett volna férni. Mondjuk két hónappal a verseny előtt még sántítottam, nemhogy futottam, szóval kussolhatok is akár. A rakparton a szembeszél nem esett jól, finoman szólva sem. Annyit legalább elmondhatok, hogy a táv második felében egy nagyon picit gyorsultam, annak ellenére, hogy nagyon nem esett jól a futás 16k-tól. Amszterdamban 4 óra 15 körüli időre van reális esélyem, és még az is fájni fog. Viszont van jegyem Ajax meccsre.
Felszerelés. A legendás kék kosarasnadrágom, ami több ezer k-t (de kettőt biztos) lefutott velem, sajnos bemondta az unalmast. Bosszúból vettem egy ugyanolyan márkájú, de fehér kosarasnadrágot. Tudok ragaszkodni a bevált dolgokhoz. Mivel a Nike rajtszámot be lehetett váltani 20 százalék kedvezményre a sponzor üzleteiben, és egyébként is egy éve nem vettem új cipőt (pedig az Asicsben is van már vagy 2000k), ma beszereztem egy új párat. Az imént ki is próbáltam, mondanám, hogy csodálatos, meg olyan benne futni, mintha egy varázsszőnyegen lépdelnék, de őszintén szólva ezt el is várom valamitől, ami a minimálbér harmadába kerül. Bele se merek gondolni, mennyibe kerülne, ha nem kínai gyerekek varrnák. E:
Monza. Már Silverstone is hatalmas élmény volt, de a monzai pálya (a főbejárat egyébként Vedano al Lambroban van) mindenen túltesz. Igazi, régi vágású versenypálya, döbbenetesen szép és rettenetesen gyors, miközben alapvetően tökéletesen fapados. Sesto San Giovanniban laktunk, majdnem elmentem az egyik reggel futni, de végül erre nem került sor. Képek.
Türelem. Az internetes kontent nagy érték. Szívesen írom ezt a blogot, de előfordul, hogy nincs idő, kedv, vagy téma, mert hogy futni sem jutok el. Nem kell a jazz.
21097 