Újabb jó hírek, lassan rám sem lehet ismerni, haha. Szóval már nem kék-lila a jobb lábam, a bokám pedig zűrös napok végére is csak másfélszerese a másiknak, ha nem fásliztam be. Ennél pozitívabb, hogy már a lépcsőkön sem érzek fájdalmat, csak a hirtelen mozdulatoknál. Az első két hét szenvedése után meglepően gyorsan javul most az állapotom, bár ez el is várható, hiszen nem szakadt, tört semmi és már eltelt azért három hét a baleset óta. Azt határoztam el, hogy kivárom az egy hónapot és megpróbálkozom az egyenes vonalú, szép lassú kocogással a jövő héten.
Volt most időm gondolkodni az őszről, és arra jutottam, hogy megpróbálom minden szempontból visszanyerni a formámat, aztán október közepén Amszterdamban négy óra alatt futni. Ehhez valószínűleg kivételesen valamivel szigorúbban fogok edzeni, illetve intenzívebben legalábbis. Nézegettem már edzésterveket, de eddig egyetlen olyat sem találtam, ami teljességgel szimpatikus lenne, így nagy valószínűséggel összeállítok magamnak egyet, az lesz a legtisztább, ha elcseszem, legalább nem lesz kit okolni.
Megfordult a fejemben, hogy a résztávozáshoz, meg hasonló baromságokhoz, illetve feltérképezni a megszokott útvonalaim, veszek/kölcsönkérek egy GPS-es futóórát, amin aztán a verseny után túladok. Erről aztán lebeszéltem magam, eddig is megvoltam óra nélkül, azt meg nem akarom, hogy egyfolytában azt nézegessem, meg tele legyen a blog részidőkkel, meg méterekkel. Ennek ellenére lehet, meggondolom magam, három hónapra félre tudom tenni a rögeszméim, a technológia tesztelése ennyit megérne, meg talán megérteném, mi benne a jó.
Jövőre pedig mindenképpen kell menni Írországba. Ezért, vagy emezért.
21097 