Kedves Emberek. Úgy tűnik, mégsincs itt a világvége, legalábbis dupla látogatásom a magyar egészségügyben biztató eredményekkel zárult. Először a szolnoki SZTK baleseti sebészetén ücsörögtem egy jót, ahol kétoldali röntgenfelvétel után annyi derült ki, hogy nincs törés. Mivel tartott (súlyozós, vagy saját szóhasználatommal “ordítós” röntgen) felvételt csak a Hetényiben tudnak, ezért két nappal későbbre elküldött a kórházban lévő balesetire az ember, azzal biztatva, hogy ott kiderül, mennyire sérültek a szalagok, annak fényében kapok rögzítőt.
A Hetényiben aztán majdhogynem körbe nem röhögtek, egyrészt nem értették, hogy miért másfél nappal később megyek (nem tűnt nekik elégnek, hogy akkorra küldött oda egy másik orvos), illetve a nagy baleseti osztályok velejárója lehet, de mikor kiderült, hogy még egy nyamvadt szakadásom sincs, átléptem a balfasz táppénzcsaló kategóriába, aki rabolja az idejüket. Remek. Megkaptam a szakértő diagnózist is (“Háát, az látszik, hogy a külső bokaszalagja elég viseltes.”), illetve a heurisztikus terápiát (“polcolja fel, pihentesse, borogassa”). Innentől én is csak könnyen vehetem, kár, hogy néha majd összeszarom magam, úgy fáj, bár ez azért nem olyan gyakori.
Most tehát pihentetem, polcolom és borogatom. Egyébként a véraláfutás most a legocsmányabb rajta, de napok kérdése és elkezd majd zöldülni 🙂
21097 