Azt se tudom, hol fejeztem be. Soha felkészülés nem mosódott még ennyire egybe, mint ez a mostani, és noha a hosszúfutásokkal jól állok, a hétközi etapok mostanában kicsit mintha ritkábbak lennének, mint eddig, vagy csak mindig van valami dolgom itt-ott, netalán otthon. Bár ha visszaemlékezem, azért a heti 3-4 futás és egy foci még mindig összejön, szóval nem is tudom, miről beszélek.
Az biztos, hogy két hete hétfőn nem voltam focizni, mert ha kicsit is, de belelógott az órámba. Másnap persze azért sikerült pótolni, sőt emlékeim szerint az ötfős létszámnak köszönhetően kiloholhattam a belem, mert természetesen az a hülye van legtöbbet a kétfős csapatban, akinek van erőnléte, hiszen ostoba módon futkározik egyébként önszorgalomból is. Szerdán levezettem egy 7k-val, több nem ment volna, majd csütörtökön rá kellett döbbenjek, két hónap alatt elfelejtettem, hol vannak a kátyúk az esős útvonalon.
Mivel mostanában sokat esik, ismét kiszorultam a gátról (továbbra sem opció kötött, átázott talajon futni ugyebár), és aznap épp sötétben, nagyjából csak kilenc tájban indultam el valami szöszmötölésből kifolyólag, és persze a harmadik ezren beletrappoltam egy rohadt nagy tócsába, mert egy fával korábban kerültem. Télen ugyanis annyit jártam arra sötétben, meg latyakban, hogy egy kétezres, kivilágítatlan szakaszon tudtam fejből, hol van az a 8-10 gödör, amit ki kell kerülni. Felfrissítettem ezt a tudást, cserébe némi slattyogás kísérte utamat a sötétben ezután.
Ha tudatosan készülnék, most azt mondanám, hogy mivel minden harmadik héten nem árt visszább venni, ezért aztán nem futottam az ominózus héten többet. Az igazság ezzel szemben az, hogy nem lett volna rá időm, mivel pénteken a blog egyharmad olvasóközönségének nem is annyira most született gyermekét tekintettem meg este, a hétvégét meg a szezon kezdetének tiszteletére a Balatonon töltöttem, prózai, azaz nem is annyira prózai okból, CsP próbák céljából. Megint rájöttem, hogy jó gitáros hosszú és rögös tanulási folyamaton keresztül lehet az ember (mármint akinek annyi tehetsége van a pengetéshez, mint nekem), és én ennek a folyamatnak finoman szólva is az elején tartok. Ezek az aljasok meg mindig azt akarják, hogy szólózzak, pedig a focipályán sem szoktam. De megkapják, nem nekem fáj. Legalábbis nekem kevésbé.
Hétfőn az utolsó bajnokiját játszotta a Konyhai Vegyes Vágott, és mivel kivételesen már egytől a pályán kellett lennünk, ebben a félévben másodszor állhattam a csapat szolgálatára. Elég parázs hangulatú helyosztót játszottunk, amin végül 7-6-ra nyertünk, e sorok írója a nem létező kanadai táblázaton 0+1-gyel zárt volna a mérkőzés után. Jó kabala vagyok, az legalább kiderült, mikor ott voltam, mind a két meccset hoztuk. Csak ne kellene mindig kéményseprőnek öltöznöm ehhez. Végül, ha jól tudom, a hatodik helyen zártunk a tízcsapatos csoportunkban.
Másnap a változatosság kedvéért heten voltunk a keddi focin, ami azért jó, mert megint kétszer annyit játszottam a szerényebb létszámú csapatban, mint bárki más, és ezt most a nagyobbik pályán, ahol jóval többet kell kulizni a minuszember hiányát kompenzálandó. Rég volt ilyen, hogy menni alig bírtam 100 perc játék után. Ki is hagytam a szerdát, mert azért önmagam ellensége csak módjával vagyok. Csütörtökön viszont egy hosszabb alja-középtempós távot gondoltam futni, aminek rendesen betett, hogy oda-vissza megszívtam a 10 percen túl zárva tartható sorompót, ez különösen visszafelé kevésbé szórakoztató, így az eredetileg tervezett egy óra helyett majdnem másfelet kocogtam, ebből húsz percet a sorompó körül kis körökben. Szerencsére nem unatkoztam, mert velem volt Kredenc.
Kredenc egy fekete puliszerűség, különös ismertetőjele az, hogy ha a téli/sármentes futóútvonalamat használom, háromból egyszer előkerül a semmiből és csatlakozik, 3-5-7k-kra, függetlenül attól, épp milyen messzire megyek. Ha már egyszer hozzám csapódott, egyébként levakarhatatlan. Igazából sem kicsit szögletes alakja, sem pedig az a tény, hogy haragosan megugat mindent, aminek kereke van (és itt tényleg mindenre gondolok, a bicikli és a vonat között például csak mintegy másfél méter a különbség, az utóbbihoz csak ennyire merészkedik, miközben vakkantva rohan mellette), nem indokolja, hogy miért neveztem el Kredencnek, de ez most már azt hiszem nem lényeges.
Pénteken 7k volt az etap, próbáltam erősebb szakaszokat beletenni, nagyjából egy piramisszerűséget raktam össze, de nem esett jól, főleg az első fele. Ehhez képest a vasárnap meglepő volt (a szombatot edzés gyanánt többórás fűnyírással töltöttem, májusi eső, na tudod hova…), mivel majdnem végigbírtam az egy nem annyira váratlan ötlettel háromórásra emelt hosszút (ami így majdnem 28k lehetett kb.). Komolyan gondoltam, hogy legközelebb nem akarok 12k-t szenvedni a maraton végén, ezért most próbálok tenni ellene, például azzal, hogy olyan messze mentem a házunktól, mint még sosem. Elég aljas dolog a lehető legrövidebb úton másfél órát kocogni elfelé otthonról, de ez többé-kevésbé biztosítja, hogy visszafelé is ennyit menjen az ember. Mondjuk adtam esélyt is magamnak, otthoni futásaim során először a bő két év alatt zsebemben egy banánnal és egy fél literes palack vízzel felszerelkezve indultam el, nem is volt semmi gond. Bár valószínűleg a szombat este sütött brownie-m reggelire elfogyasztott szelete adta valójában az energiát. Nem csodálkoznék, ha a NASA kopogtatna a receptért, mivel annyira tömény ez a cucc, hogy egy közepes tepsi belőle ellátna egy egész Mars-expedíciót a teljes úton tápértékkel.
Hazafelé még mosolyogva konstatáltam, hogy a négyes főút alatt vezető aluljárónkban a földre duhaj fiatalok festékszóróval a „SEGg” szót fújták. A kis- és nagybetűhasználat annyiból nem véletlen, hogy valahogy úgy jártak, mint grafit májuselsejei hőse. Remélem tréfából rontották el, mert úgy tényleg vicces lenne.
Jövő vasárnap Pesten a maraton-váltó keretében futok majd 7k-t a The order of the stick nevű csapat tagjaként, azt még nem döntöttem el, hogy ilyen sprinttávon átruházzam-e a lehetőséget K2-nek. Plitvicére befutott egy kisebb isten érdeklődése, szóval illusztris lehet a társaság, és ráadásul a jármű is valószínűsíthető így. Hely még van.
Múlt heti futós top 3.
- motörhead – smiling like a killer
- pearl jam – smile
- adicts – joker in the pack
21097 
