Egyrészt igen kedves, hogy lelkes olvasóim érdeklődnek hogylétem felől, amiért természetesen köszönet illeti őket, másrészt viszont ugyanazt 6-8x elmondani nem szeretem, ezért egy kis helyzetjelentést kipostolok ide. Két hétig nem mozogtam, már csak a flu miatt se, aztán a keddi focikupa után megint csillagokat láttam, szóval nem kipihenhető a probléma sajnos.
Így elkezdtem végeérhetetlennek tűnő harcomat a magyar egészségüggyel, ennek első eredményeként másfél óra várakozás után a háziorvos egy perc alatt elküldött egy szakrendelésre, ahová nem is kellett beutaló. Természetesen nem tudott semmit mondani, mert nem lát belém. A szakrendelésen két óra várakozás után igazából semmit nem tudtak mondani, mert nem láttak belém. Az egyetlen biztató dolog az volt, hogy tapintásra normális a prosztatám, de ettől az információtól igencsak el tudtam volna tekinteni. Mivel rossz napon mentem (a péntekek most egy ideig ünneplés miatt elmaradnak), ultrahangra január nyolcadikán térhetek vissza, mert akkor volt szabad hely. Ott már nagy valószínűség szerint belémlátnak majd.
Biztos, ami biztos, kaptam egy doboz gyulladáscsökkentőt, gondolom azért, mert ártani nem árt, ha meg használ, az külön jó. Mondjuk ha nem erőltetem magam, egyébként sem fáj semmim, szóval lehet, elmegyek futni, csak azért, hogy érezzem, hat-e a fájdalomcsillapító… Amit még érdemes tudni, hogy a nagylabor semmi kórosat nem mutatott ki.
Egyelőre ennyi. Lehet, Karácsonyra írok majd egy évösszegzőt, elvégre ha ezt a decemberi nyüszögést nem számoljuk, ez volt az első év, amit teljesen végigfutottam. Stay tuned!
21097 