I.
A virágboltos odaintett a kapun kilépő futónak, majd visszafordult és rendezgetni kezdte a koszorúkat az állványon. Általában kinyitott vasárnap, de ma, mindenszentek napján jóval több minden pakolt ki a boltja elé. Arra gondolt, ha szigorúan vesszük, a halottak kerestek neki a megszokottnál több pénzt aznap, de ez valójában nem igaz. A halottak nem vásárolnak semmit. A halottak mind jó emberek, még azok is, akik egy darabig közöttünk maradnak, mert biológiailag tulajdonképpen még élnek. Néhány újabb vevő érkezett, akik csak pár mécsest kértek, majd mentek is tovább. Emlékezni.
II.
Az asztalos a fahalom közepéből nézett ki a közeli bicikliútra, ahol elég nagy forgalom volt, sokan virággal felszerelkezve kerekeztek a temető felé, mások épp onnan tartottak hazafelé, sőt még egy futót is látott elhaladni. Visszafordult a munkája felé. El kell készülnie a pulttal, elvégre a jövő héten meg akarják nyitni a vendéglátóipari egységet, ami a nemrégiben ezelőtt kinn elhelyezett, meglehetősen fapados cégér alapján a Retro Sörözö névre hallgat majd. Miközben szög után kotorászott, arra gondolt, hogy mostanában mindenki a múltba réved, amit pedig legtöbbször csak az idő szépít meg. A kocsmába meg amúgy is inkább búfelejteni járnak az emberek.
III.
A templommal szembeni kocsmában nem volt egy lélek sem. Ritka az ilyen, bár a vasárnap délelőtt sosem volt a legforgalmasabb időszak. De ez a kihaltság azért meglepte a kocsmárost is. Igazából nem bánta, néha nem árt, ha a törzsközönség megszokott morgását nélkülözheti. Kinn támadt némi mozgás, de csak egy futó haladt el az ajtó előtt, ilyen csodabogarakból se sok van a faluban, bár mintha mostanában több lenne. Nem mintha ezek a fura dolgok veszélyeztetnék a forgalmat. Még a jövő héten nyitó konkurencia sem aggasztotta valójában. Ez az az üzletág, ami mindig, minden körülmények között el képes tartani szinte bármennyi szereplőt.
IV.
A raktár előtt a kamion fülkéjében a sofőr éppen kávét főzött, aminek illata szép lassan kezdte kitölteni a rendelkezésre álló, meglehetősen kicsiny légteret. Valójában nem bánta, hogy vasárnapra távol ragadt mindentől, noha egyébként is elég időt töltött egyedül, ez valahogy a munkával járt. Ma azonban nem kellett dolgozni, és kész a kávé. „Le kellene szoknom erről a nyavalyáról”- gondolta, miközben cigaretta után kutatott az inge zsebében és látta elkocogni a futót az úton. Volt aznapra egy jó könyve, és még az sem kizárt, hogy délután meglátogatja a portást a fülkéjében és kártyázik vele egy keveset. De ezt annyira nem kedvelte, a portás mindig zsörtölődött, egy idő után kénytelen volt hagyni őt nyerni.
V.
Az egerészölyv a csípős szelet kihasználva körözött a felszántott táblák fölött. A hideg nem zavarta, a légáramlásnak is kifejezetten örült, jóval kevesebb energiával tudott vadászni. Ami azért egyre nehezebb lett, jöttek a kemény idők, télen nem boldogult annyira könnyen. Ezen a környéken meg amúgy is nehéz, túl nagy a forgalom, bár ma kevésbé volt zsúfolt az út, bár most épp jön egy piros folt, ami a megszokottnál jóval lassabban haladt el az út szélén. A madár nem aggódott emiatt. Temérdek ideje volt, nem sürgette semmi. Régen megtanulta már, hogy a semmit nem érdemes siettetni. Aztán meglátott valami mozgást a szeme sarkából és viharsebesen ereszkedni kezdett.
VI.
A holtág kényelmesen töltötte ki a medrét, miközben próbált minél többet begyűjteni a novemberi nap melegéből. Az utolsó szép őszi napok egyike ez, de igazából minden évszakot szeretett. Ez egy párezer méteres tó esetében annyira nem meglepő, de azért mindenképpen figyelemre méltó. Miközben azon igyekezett, hogy a lehető legszebben tükrözze vissza a parti nyírfasort (illetve az az alatt kocogó alakot), elnézte még a pár fázós horgászt, akik még megpróbálták kihasználni a szép időt, de ahogy a belsejében lévő halak virgoncságának hiányából érezte, erre egyre kevesebb volt az esély arra, hogy a jó levegőn ülésen kívül bármilyen más eredménnyel jár számukra a délelőtt. Bár lehet, ennyi épp elég.
VII.
A futónak mindeközben csak egyetlen mondat járt a fejében.
21097 