Elöljáróban annyit, hogy ez a bejegyzés magamnak szól, amolyan feljegyzés. Ritkán csinálok ilyet, de ennyi ego jár, sajnálom. Ti tudjátok, hogy néha hajlamos vagyok a lamentálásra, egész addig, míg túl nem melegszik a fejem. A múlt heti beszámolómon már érződik, hogy kicsit többet agyaltam mostanában, így lassan egy évvel az első maratonom után. Néha nem árt mérleget vonni, bár jobban belegondolva, Loch Ness óta nem sok minden változott, kivéve, hogy kevesebbet sántítok a versenyek után.
Annyi biztos, hogy tovább súlyosbodott Pratchett-függőségem (bár az addikcióim közül ezt kifejezetten a hasznosak közé sorolom, sőt, belegondolva az összes függőségem szeretem és önállóan választottam, viszonylagos körültekintéssel:)), viszont az igazán fontos, hogy még mindig nem tanultam eleget a futásból. Jó úton járok, de van mit csiszolni. Írtam, hogy a Gördülő Kövekben (eredetiben Soul Music), volt egy-két megfontolandó gondolat. Ez a kedvencem: “Az ember közölheti az univerzummal, hogy ez nem igazságos. És az univerzum azt fogja válaszolni, hogy ó, tényleg? Nagyon sajnálom.” Nem magyarázom. Szóval van még mit tanulnom, és így egyszer talán az embereket is megértem. Legalábbis azokat, akiket szeretnék.
Még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy végre értékelni tudom, mennyire szerencsés vagyok. A világ persze pratchett-i értelemben nem fog hozzám tartozni (“There are, it has been said, two types of people in the world. There are those who, when presented with a glass that is exactly half full, say: this glass is half full. And then there are those who say: this glass is half empty.The world belongs, however, to those who can look at the glass and say: What’s up with this glass? Excuse me? Excuse me? This is my glass? I don’t think so. My glass was full! And it was a bigger glass!”), de az már valószínűleg nem is én lennék.
Szóval továbbra is egy szót sem esélyekről. Kivéve ha az egy-a-millióhoz 🙂
Aki elért eddig az olvasással, annak respekt, főleg ha átért a magamnak szóló üzenet is. Cserébe elárulom, hogy az egotripen kívül azért is írtam most, mert a Gardáig zűrös napjaim lesznek, már nem nagyon akad időm szöszmötölni a bloggal, szóval egy kicsit kompenzálás az elmúlt napok megnövekedett forgalma (magamnak is). Igyekszem még egyszer jelentkezni, akkor majd írok a további taperingről, teniszről, fociról, koncertről és a sportorvosi vizsgálat mibenlétéről.
21097 