A mostani hét elvileg már tapering volt, meg mivel „elfelejtettem” szédülősre futni magam a Nike-n, nem volt annyira szörnyű a hétfő meg a kedd, amikor is nem mozogtam (mivel a foci is elmaradt), a minimális izomlázat így sikerült elmulasztani. Mondjuk a kedd tipikusan az a nap volt, ami elindul korán azzal, hogy az ember idiótát csinál magából és ez a nap folyamán fokozódik, olyan ez, mint az örvény. Az egész végül abban kulminálódott, hogy szégyenszemre 2:1 arányú vereséget szenvedtem a kiegészítő sportnak csak szerintem ideális snookerben 1 fiatalembertől.
Szerdán nagyjából végiggondoltam, hogy kell-e bármiféle rendszer a hátralévő napokra, de ezt elvetettem, így futottam egy megszokott 10k-s kört, szervezetbarát tempóban. Csütörtökön egyik legjobb barátom, a Google segítségével kiderítettem a szolnoki sportorvosi rendelés elérhetőségét, ahol egy kedves hangú hölggyel egyeztettem időpontot jövő csütörtökre. Ezt se gondoltam volna, hogy túl futópályafutásom zenitjén még sportorvosi vizsgálatra is menni fogok, hála érte az olasz maratoni szabályoknak.
Csütörtökön a változatosság gyönyörködtet elv alapján a szokásos kört a már szokásos (…) hullámokkal díszítettem fel a közepe táján, sose árt, ha az ember igyekszik elfáradni, miközben szellőzteti a fejét. Másnap a távot nyújtottam meg, 12k lett, csak hogy maradjak a változatosságnál. Egyébként így ősszel nagyon szép idő van, talán a legigazibb futóidő, és a táj is impresszív.
Mivel tapering, a szombatot már nem erőltettem, meg mostanában van bővem más dolgom is, nem csak a kertben (ahol sikeresen begyűjtöttem néhány pofánnyalást a kutyától, jutalmul azért, mert kigazoltam a járda közét). Ma délelőtt aztán ráfordultam a heti hosszúfutásra, ami ugyan már jóval rövidebb, mint három hete, de igazából nem is nagyon mértem, meg érdekelt, hogy mennyi. Kicsit próbáltam rendbeszedni a gondolataim, így a harmadik maraton előtt. Fura ez az egész, nincs még egy éve, hogy mindenféle agyműködést félretéve nekivágtam Skóciának. A héten megszerveztem a Garda-tavi utat is, ez se lesz sokkal egyszerűbb. Meg talán kiderül, hogy meddig futhatok önmagam elől. De nem akarom ilyen borongósan zárni a bejegyzést, mert semmi okom rá, szóval:
21097 