Az előző bejegyzés napján felemás érzésekkel konstatáltam, hogy noha ismét csak összejöttünk elegen bőrt rúgni, de megint “sikerült” öten lenni, azaz a kevésbé élvezetes három a kettőben játék zajlott, ami annyira nem jó, már csak élvezeti szempontból sem (Woody Allen szerint meg ugye a szegénységnél a pénz jobb, főleg anyagi szempontból), de kifutni sem igazán tudom ilyenkor magam. Bár igazából ez lényegtelen, játszottunk.
Szerdán a hosszútávfutáshoz ideális korba léptem, bár a fene tudja, mi az ideális. Ezek is csak napok, eddig a furcsa, hogy semmi furcsa nem történt. Majd biztos jönnek a ráncok, meg az ősz hajszálak. Foci után óvatosan szoktam kezelni a futást, így a szülinapra mindössze egy 8k jutott, ünnepi hangulatban, ehe. Csütörtökön 10k, de továbbra sem éreztem magamban az erőt, de valahogy azért csak haladtam, igen megfontoltan. Pénteken újabb trükkel próbálkoztam, be- és kimelegítés között futottam két piramist, azaz 100-200-400-200-100 tempósat, köztük ugyanannyi lassabbal. Ez viszont meglepően jól esett, továbbra sem értem, miért ilyen szörnyen hullámzó mostanában a formám. Mármint ha létezik ilyen egyáltalán.
A szombatot kihagytam, egyrészt mert továbbra is kilátástalan dzsungelharcot vívok a kertünkkel, hűséges, ám mindössze 1300 wattos fűnyíróm, az ős kasza és egyéb kínzóeszközök segítségével, másrészt meg egy kis pihenés sosem árt. Közben a kutyánk nem érti, miért azzal a hangos fűevő izével játszom helyette. De már látom a sövény végét (sátáni kacaj helye).
Az volt az elképzelésem, hogy mivel továbbra is hőség volt, a vasárnapi hosszúfutást korán reggel kezdem, és 125-130 percre emelem az adagot. Természetesen megint nem sikerült időben felkelni, így kilenckor indultam, ez utóbb majdnem végzetes hibának bizonyult. Már háromezer után éreztem, hogy rohadt meleg lesz, ráadásul az aszfaltos utat választottam. De persze egy szuperhős nem hátrál meg. Megtanultam, hogy nem a fenét. Elkalandoztam nagyon messzire, mindenféle folyadék nélkül, így amikor visszafelé 17k és 11 óra körül, 30 fok felett még ötezerre voltam otthontól, szépen olyat csináltam, amit még sosem. Megálltam és sétáltam egy keveset. Nem szégyen az, meg ha nem állok meg, összeesem. Szóval egy jó ezres séta, egy kút felkutatása után még azért lekocogtam a maradékot, ami után gyakorlatilag kellemes bódultságban töltöttem a vasárnap további részét, megkésett szülinapi tortával próbálva pótolni az eltűnt energiát. Érdekes élmény volt, megtanultam, hogy képes vagyok felismerni a kritikus pillanatot. De nem sokon múlt.
Délután még megnéztem az utóbbi idők egyik legviccesebb filmjét, ami majdnem olyan mókás, mint az Űrgolyhók, meg a Galaxy Quest. A címe Fanboys. Igazából egy érdekes road movie, tele rosszabbnál rosszabb viccekkel, ugyanakkor egy-két olyan szállal, ami picit komolyabb. Kicsit jó is volt így a nagy öregséghez azon agyalni, hogy mindenkinek megvan, vagy meg kellene hogy legyen a maga Halálcsillaga, mint Luke-nak. Azaz valami, amit meg kell tennie, minden esély ellenében. Aztán persze rájöttem, hogy csak az elmúlt mondjuk egy évben több közepes méretű halálcsillagot vadásztam le, már ha csak a futást nézem, szóval “folyamatosan kussolva játszódhatok tovább”. Vagy ahogy nálam jóval tanultabb, korai blogger kollegánk, Márai írta: “Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! A legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”
Gardára lehet jelentkezni továbbra is, találtam olcsó szállást. Autóval regisztrálónak kedvezmény.
21097 