Némi fekete humorral azt is írhatnám, hogy breaking news, de az túlzás lenne, elvégre nem törtem el semmim. Viszont ma focizás közben – hogy egyik kedvenc sportújságírói fordulatommal éljek – egy teljesen ártatlan szituáció eredményeképpen leteszteltem a jobb bokámban lévő külső szalagok szakítószilárdságát. Nevezett darabok (anterior és posterior talofibular ligament) állták a próbát és az első ijedtség után úgy tűnt, nem is sínylették meg nagyon a barátságtalan beavatkozást, valamint a nem rendeltetésszerű használatot. Például nem dagadt be annyira, hogy ne tudnék felvenni cipőt. Jelenleg kíváncsian várom, holnap reggel rá tudok-e állni anélkül, hogy összeszarnám magam, illetve hogy egy vagy kétujjnyi lesz a véraláfutás csütörtökre. Természetesen a lehető legjobbkor jött ez, ismerve a versenynaptáram. Sánta szuperhőst még úgyse látott a világ. Hamarosan elhelyezek a sérült testrészen némi jeget, aztán durcás és szomorú arcot vágok. Reggelre sokminden eldől. A sors egyébként ismét bebizonyította pompás dramaturgiai érzékét. Igen, ma volt az eü. vizsgám…
UPDATE
A reggeli állapotok biztatóbbak, nem szartam össze magam. A duzzanat minimális, a járás már-már hibátlanul megy, bár az összes szalagot érzem a bokámban, ami emlékeim szerint nem megszokott. Futni mondjuk nem a napokban fogok. A javulás ütemétől függően arra tippelek, hogy talán vasárnap. Szóval ha nem lép fel valami váratlan, nem lesz nagyobb probléma. Bár nem ilyen taperingről álmodtam.
21097 