A múlt hét második fele elég mozgalmasra sikeredett, már-már egy jobban sikerült nyári hétre emlékeztetett futómennyiségben, rákaptam az ízére a dolognak, annak is van valami varázsa, ha visszaérve a tükörben az ember szakálla úgy néz ki, mintha épp egy Amundsennel vállvetve végrehajtott expedíció után térne meg a dolgos hétköznapokba. Kicsit többet játszom mostanában az irammal, mert rájöttem, hogy egy kedvesen végigkocogott tizes alatt nem fáradok el annyira, amennyire szeretnék (kevés az a tetves endorfin…).
Kivételt képezett ez alól a képen is megörökítetthez hasonló tájon és hangulatban teljesített vasárnapi túra, ami 12-re sikerült, és ami szerintem bőven elég is ilyesmi időben, mert sikerült elfáradni. De fázni is, pedig az utóbbi hetekben megszokott -5 körüli volt „csak” a hőmérséklet. Valószínűleg én basztam el, általában a három rétegből a legalsó technikai cucc szokott lenni, most nem az volt, és miután átázott, lehűlt, én meg szentségeltem. Főleg a végén, hátszélben. De legalább megúsztam betegség nélkül. Egyvalamit azonban eldöntöttem: nevezetesen azt, hogy búcsút veszek életem első futócipőjétől, mivel egyre kevesebbet képes tompítani, és nem úszom meg ízületi fájdalmak nélkül a napi etapokat. Nyilván erre a fagyos talaj ráerősít, de így legalább könnyebb volt meghozni a régóta elodázott döntést. Amit tovább könnyített, hogy a futósbolt, ahová „mostanában” járok, viszonylag nagy leárazásba kezdett.
A mostani az aktív múlt hét után elég balfékre sikerült. A keddi foci kivételével egyfolytában rohangáltam minden baromság után, se reggel, se este nem sikerült bepasszírozni pár km-t, tegnap korán reggel pedig, amikor az új cipő shakedown-tesztjére kerülhetett volna sor, épp ónos eső esett és az egész környék egy merő korcsolyapályává változott, szóval inkább visszafeküdtem henyélni (unsportsmanlike conduct, tudom).
Szóval új cipő. Noha futótársammal nem beszéltünk össze, úgy látszik, ez egy olyan hét, amikor az új cipők bemutatkoznak a nagyközönség előtt. Az iPod-egyezés után talán csak számomra meglepő, hogy nekem is Asicsom lesz idén. Bár a színe közel sem olyan menő (Koffein Kapitány elég konzervatív), remélem, beválik:
Az elmaradt cipőfelavatást este, egy újabb, majdnem felesleges pesti kiruccanás után pótoltam, mivel közben leesett két centi hó, ami megszüntette a síkosságot, és teljesen megnyerővé tette a tájat is. Későn értem haza, de fogtam magam, és fél 11-kor a szállingózó hóban (ugyan a régi cipőben, mert nem akartam az újat elsőre eláztatni) nekiindultam a teljesen kihalt falunak, ütemes hóropogástól kísérve. Hibátlan volt, és csak az egyik falun kívüli bekötőúton felbukkanó polgárőrök néztek nagy valószínűség szerint komplett idiótának.
Holnap többek által is kisebb istenként tisztelt cimborámmal belevágunk a túrába (A híd túl messze van), kalandos lesz, főleg hogy ő előzőleg leszögezte: „Oké, menjünk, de én az iskolába is biciklivel járok. Pedig az nincs messze.” Majd beszámolok, ha történik valami említésre érdemleges.
Ja, és mivel ilyen régen volt, téli, „végül is csak félig fagytak le a genitáliáim” top 1:
- happydeadmen – eleven pop songs LP
21097 