Új év, új perspektívák. Ez utóbbit egyelőre Kálmán nyújtja nekem, mivel neki köszönhetően ismét megnyílt a lehetőségem a heti szokásos mennyiségű futkorászásra, bár eddig az ünnepek miatt elég rendszertelenül csaltam megdöbbenést családom és a környékbeliek arcára a mínuszokban történő testgyakorlással. Igen, mínuszok, hiszen nagyjából két hete elég cudar az idő felénk, bár ennek ellenére, ha jól számolom, az utóbbi két hét alatt sikerült hatszor futni.
Rá kellett jönnöm, hogy -7, -8 fokig semmi probléma nincs, főleg az első öt-hat perc után. Legalábbis én nem fáztam eddig soha, kivéve, ha nem volt fejleszaggató a szél. Ezt mondjuk a réteges öltözködés nevű varázslatnak is köszönhetem, meg persze a sokkal korábban bemutatott dzsekimnek, ami így utólag elmondhatatlanul jó befektetésnek bizonyult. Csak kicsit tovább tart elindulni, mióta két pólót, egy dzsekit, egy Kálmánt, és ha úgy vélem, valóban hideg van és szükséges, Kálmán tetejébe a megszokott futós rövidgatyámat is fel kell ráncigálnom.
Viszont működik a dolog, ha bemelegítenék rendesen, még az első percekben se fáznék, de kinek van kedve a szobában ugrálni a jelzett menetfelszerelésben??? Viszont az Alföld magához képest tényleg szép tud lenni ilyenkor. A fagy pedig segít abban, hogy újra visszamerészkedjek néhány, eddig sártengerrel borított vidékre. Ezt elsőre mondjuk úgy sikerült, hogy rám sötétedett félúton és a mai napig csodálom, hogy nem törtem vagy szakítottam el valamit bokatájon, ugyanis a sárba vágott hatalmas traktornyomok (valami jótét lélek az összes dűlőt és gátszakaszt összejárkálta, mielőtt lefagyott volna) keményre fagyva nem igazán alkalmas felület a futásra, pláne, ha nem látja az ember, hogy hova lép. Ráadásul ez a fagyott föld, ha ennyire egyenetlen, keményebb tud lenni, mint az aszfalt, legalábbis a cipőm (ami ugyan életciklusa végén jár, de szerintem még hibátlan) talpa a rengeteg tompító mechanizmus ellenére nem képes kiszűrni. Szóval nem egyszerű ez.
Közben kutatok új útvonalak iránt is, legutóbb a környéken lévő Mol-bázist térképeztem fel sötétben, ami elég hold-béli táj benyomását kelti ilyenkor (persze, Százhalombattán nagyobb ez az élmény, de mégis). Elég sok sötétben indulás/érkezés becsúszik mostanában, megnyúltak az éjjelek, na. De a tél mégiscsak alkalmas a futásra, sőt, az ideális futóidőt le lehetne írni az óévbúcsúztató etapról szóló jelentéssel is:
A jövő héten megpróbálok benevezni Krakkóra, egy fura számlaszámra kell elutalnom 50 zlotyt (nagyon baráti), talán sikerülni fog. A Tauntonon továbbra sem csipkedik magukat az online jelentkezéssel, szóval lehet, tényleg írok hamarost az én John barátomnak, hogy mi is a teendő.
Rájöttem, hogy kénytelen leszek fejleszteni Koffein Kapitány jelmezét, elsőként megpróbálok egy koffeinmolekulás vagy csészés alsógatyát szerezni, hogy Kálmánnal kiegészülve igazi szuperhős-hatást keltsen. Aztán már csak a palásttal kell valamit csinálni, hogy még inkább anti-Zorro legyen. A Tauntonra meg az álarcon is át kell írnom a feliratot, hogy azok a népek is tudják, kivel állnak szemben. Vagy ki előtt futnak…
Egyébként, ha valaki a futásra adja a fejét, ne lepődjön meg, ha ilyesmit kap Karácsonyra (Köszi, Levi!):
A változatosság kedvéért jövő hétvégén egy kedves iszákos barátommal megyünk teljesítménytúrázni. Elsőre keménynek tűnik a 60 km (sőt, én eredetileg a 90-re szerettem volna nevezni), de ha hozzáteszem, hogy ezalatt a szintkülönbség 20 méter lesz, akkor gondolom nyilvánvaló, hogy nem a Börzsönybe megyünk…
21097 