A tél valahogy nem igazán a futás szezonja, bár ezzel nem mondok valami meghökkentő dolgot. Az ezzel a baj, hogy tényleg elvonási tünetei lesznek a futónak, főleg úgy, hogy az év végén az emberek egy igen jelentékeny többsége kezdi el ámokfutónak tettetni magát. Ilyenkor nem tesz jót, ha nincs hol leföldelni a sok baromságot. A mai nap előtt két hete futottam utoljára, akkor sikerült bőrig áznom. Valószínűleg sok helyi öregasszony legrosszabb rémálmában jövök elő, amint decemberben, szakadó esőben, sötétben, testre tapadóra ázott dzsekiben és rövidnadrágban épp egyéni csúcsot döntök az utolsó másfél km-en.
Azóta két foci, meg egy úszás. Nem sok. Sőt. Az úszást remek dolognak tartom (ám nem csak én, seregnyi vélemény szerint kevés remekebb testmozgás van nála), de a futásnál több időt vesz igénybe, még ha a szolnoki uszoda igencsak közel van (érdekes triatlon lenne befutni, úszni egyet, aztán hazabuszozni), és jóval ingerszegényebb is. Meg egy óra alatt 1-2 km-t haladni nem valami impresszív. A legnagyobb bajom, hogy nem lehet közben zenét hallgatni (most tekintsünk el technofil kollégám megjegyzésétől, miszerint „…de hát van vízálló mp3-lejátszó is!”). Vagyis nem kizárt, hogy lehetne, de nem biztos, hogy egy uszodányi ember ízlése egyezik az enyémmel. Szóval jó dolog ez, csak nem az igazi. Azért veszek reggeli bérletet és heti 1-3 alkalommal elnézek, nem kizárt, hogy jobban megkedvelem. Végülis csak a futáshoz képest nyújt kevesebbet. Nekem.
Ha már zenelejátszó. Sikeresen pótoltam a maratonon csődöt mondó eszközömet egy iPod Shuffle-lel. Egy futónak nem is kell több, tesztelem egy ideje. Mondjuk sok tesztelni való funkciója nincs. Játszik le zenét, kétféle módban (egyenesen, meg nomen est omen), meg működik a csíptetője. Ja, és a hangerőt is lehet változtatni. Hibátlan.
Minden ellenkező erejű hatás ellenére nem szabadulok tehát a futástól télen sem, és mikor ma végignéztem magamon, miközben elindultam, rájöttem, hogy az őrület tetőfokára hágott. Beszereztem ugyanis a cipő és a dzseki közötti részre való technikai ruházatot, hogy ne fagyjak meg, meg ne menjenek tönkre a térdeim. A probléma csak az, hogy ezt a ruhadarabot mindig is szívből megvetettem. Most már teljesen szánalmas, egészségmániás hobbifutónak nézek ki (ez mondjuk a középső jelző kivételével igaz is). Gondoltam, megpróbálok valami nevet találni a nadrágnak, hátha akkor megkedvelem, de azt hiszem, a Kálmán nem fogja segíteni ezt a folyamatot. Mindenesetre a mai debütáláskor nem szerepelt rosszul, érdekes módon igencsak alkalmas arra, amire kitalálták. Mondjuk nem volt hidegebb három foknál.
Az is szar, hogy a folyamatos esőzés miatt alig-alig tudok értelmes helyeken futni, mert van, ahol lánctalpas járművekkel is elsüllyednék. Pedig az Alföld a maga módján szép ilyenkor is. Már amennyire ugye…
Örömteli hír viszont, hogy Koffein Kapitány kezd médiatényezővé válni, a Balaton Maraton eredményfüzete (óvatosan, 22 megás!) alapján legalábbis mindenképpen. A 33. oldalt érdemes fellapozni szuperhősünk kedvéért, de ugyanitt látható a már említett tűzoltó kolléga is. Végül a hivatalos lista alapján 586-ként végzett K2, a 777 fős férfimezőnyben. Jövőre pár perc javulással már a tökéletes középmezőnyben is el tud majd vegyülni.
Körvonalazódik a Taunton-nevezés (tényleg április 5. a dátum), illetve köré egy Never Been TOurist út (Wales). Értesüléseim szerint futótársam is kísérletet tesz majd a félmaratonra, ha már legutóbb ezt operatív okok meghiúsították. Hiszem, ha látom :). Valamint nagy valószínűség szerint a Krakkó-Zürich vetélkedő az előbbi város javára dől el. Ha valaki tud valami döntő érvet Zürich mellett, az most kommenteljen, vagy hallgasson örökké.
21097 