Nos, nagyon úgy tűnik, elérkezett az igazság pillanata számomra. Kiderül, mire volt jó az elmúlt hónapok már-már koncepciózus felkészülése. Mivel a verseny hete, mint említettem, elvileg lazítósabb, én sem vittem túlzásba a futkározást. Szerdán merészkedtem ki a szokásos útvonalamra, bár kicsit megtoldottam és elég kemény tempót húztam végig, talán azért is bírtam, mert két napot pihentem előtte. Sosem mértem le ezt a kört, de valószínűleg új rekord született és még maradt bennem egy kevés. Csütörtökön újabb pihenés, sőt, pénteken is az lett volna, de egyszerűen nem bírtam megülni a seggemen. Pont aznap kaptam meg a Loch Ness Marathon hírlevelét, amiben pont erről van egy mókás rész:
„If lack of running is giving you withdrawal symptoms and you feel you must do something, this is normal, the tapering is working, but hold back – go watch a movie or meet that old friend you’ve been putting off because your training got in the way!”
Nem fogadtam szót, viszont hosszú idő után újra mindössze egy félórás, 5000-es lazulást vittem csak véghez. Mert kellett. Ma még átmozgatás jelleggel sikerült fallabdáznom bő egy órát, ami érzésem szerint teljesen megfelelő volt a megmérettetés előtt. Meg felvettem a rajtcsomagot is délután, de a helyszínről majd megemlékezem a részletes beszámolóban.
Némileg tartok a holnapi naptól, mivel az időjárás elég keménynek ígérkezik. Nem lenne ezzel akkora probléma, az elmúlt hónapok jelentős részében ilyesmi időben futottam, viszont aggódom, hogy Koffein Kapitányként lehetnek problémáim. Igen, arra célzok, hogy egy fekete szuperhős-maszk és egy vastag, fekete szaténpalást nem ideális viselet egy futónak ebben az időben. Mindegy, K2 nem hátrál meg (bár lélekben már letettem a két órán belüli időről, amire egyébként minden sanszom meglett volna…)
Nehéz meló ám összeválogatni egy kétórás playlistet is. Rá kellett jönnöm, hogy közel sem jó, ha minden dal powersong (ezt a remek kifejezést most tanultam híres emberek futóblogjából, ami jóval utánunk indult, szóval olcsó névhámosok – egyébként persze szórakoztató, az meg külön vicces, hogy a futásról azért nem nagyon lehet máshogy írni) illetve egy csomó annak gondolt sláger mégsem az. Szóval próbáltam az utóbbi fél év kedvenc dalait olyan futós slágerekkel vegyíteni, amikről tapasztalatból tudom, hogy szárnyakat kapok tőlük (F.G. Captain Caffeine vs. The Bicycle Repairman). Íme az eredmény:
zdob si zdub – paint it black, robin grey – 90 days, ős-bikini – a zenekar üzenete, dire straits – money for nothing, rhcp – make you feel better, the smashing pumpkins – stumbleine, the smashing pumpkins – today, therapy? – screamager, derszu uzala – a baktai úton, angelo badalamenti – twin peaks theme, mad season – wake up, morrissey – you have killed me, the rezillos – it gets me, weezer – say it ain’t so, clorox girls – hometown, ramones – commando, descendents – catalina, descendents – blast off, descendents – mass nerder, dr. thódor – éhes otthon, hangmás – búvár, 2nd district – i crisis, minor threat – steppin’ stone, satöbbi – búzamező, spatzen jódler sextett – rézfaszú bagoly, the blues brothers – everybody needs somebody, hair – hair, blondie – maria, boogie mamma – apró keblek dícsérete, rettegett iván – haszonlény, guns n’ roses – think about you, circle jerks – live fast die young, nick drake – tme of no reply, pixies – gigantic, the smiths – cemetry gates, black flag – nervous breakdown, metallica – broken, beat & scarred
Jó, tudom. Utolsó hírem még, hogy valószínűleg le kell cserélnem a cipőmet a verseny után. Miután utánaszámoltam, ez nem meglepő (6-800 km-t jósolnak egy új párnak), mert bőven lefutottam az élettartamát benne. Csak ez azért furcsa. Én meg a 6-800 km futás.
Hétfőn majd jön a beszámoló. Addig eldöntöm, hogy folytatom-e a maratonig az írást. Vagy csak megírom, hogy miért, mert megígértem.
21097 