A hét eleje eléggé szétesett, már csak azért is, mert a múlt vasárnapi suicide run után hétfőn semennyi kedvem és még kevesebb erőm volt bármi mozgással kapcsolatos dolgot tenni. Kedden focista társaim java része gondolta úgy, hogy még szabadságon van, szóval a labdarúgás is elmaradt, legnagyobb sajnálatomra. Nemzeti ünnepünket aztán méltó módon megünnepeltem egy jóleső tízessel, aminek a jelzője finoman szólva is nagyvonalú részemről.
Csütörtökön az egyetlen futás a villámlátogatáson hazánkban tartózkodó futótársammal történő összefutás, valamint a Taunton Marathonon való részvétel szándékának megerősítése volt. Pénteken aztán realizáltam, hogy alig két hét van a rajtig, szóval ha már eddig lelkiismeretesen készültem, nem kéne elcseszni a végét. Így ismét egy tízesre indultam, ami valószínűleg „quit smoking run” néven vonul majd be az annalesekbe. Mióta hazaértem Svédországból, döbbenetes mértéket öltött sosem elismert függőségem, amit egy huszárvágással igyekszem nullára redukálni. Ha ideológiát keresünk mögötte, akkor vegyük úgy, hogy adok esélyt magamnak a két órán belüli időre.
Szombat délelőtt aztán döntő fordulatot vett az egész futás-biznisz számomra. Az eddig végcélnak tekintett félmaraton hirtelen átalakult a felkészülés egy újabb állomásává. El is mondom, hogyan. Még a hortobágyi futáshoz kaptam egy tájékoztató füzetkét a félmaratonról. Ezt a brosúrát most lapozgattam át figyelmesen, többek között azt a részt is, amiben a félmaraton után használatos edzésterveket közlik, amik segítségével az egy hónappal későbbi, szintén pesti maratonra lehet felkészülni. Ezekben a meghökkentő az volt, hogy alapvetően nagyjából annyi futást tartalmaznak, amennyit jómagam mostanában abszolválni szoktam egy héten. Ebből már könnyű kitalálni, mit tervezek.
Adtam azonban egy érdekes csavart a dolognak. Elkezdtem nézegetni a Taunton-t a jövő évi versenynaptárban. Ennek az időpontját nem találtam meg, viszont rengeteg angol versenyre bukkantam, és csodák csodájára október ötödikén lesz a Loch Ness Marathon. Némi operatív munka (az út teljes költsége alig haladja meg a 30 rugót, a nevezéssel, szállással együtt) után be is neveztem, mert hála a jó égnek az overseas runner külön kategória, így nem telt be még a létszám. Ez nagy valószínűséggel életem egyik legnagyobb baromsága volt, de imádom Skóciát is, meg a futást is, szintidő meg nincs (a nevezésben egy igen óvatos 4 óra 45 percet jelöltem meg, mint amire képes vagyok…). Tavaly az utolsó célba érő valami hét óra körüli idővel tüntetett, szóval nincs záróbusz, ami biztató.
A nagy elhatározást egy nagyon laza nyolcezres körrel pecsételtem meg, zseniális időben: végre elmúlt a kánikula, friss levegő, felhők és szitáló eső, ami kevés ahhoz, hogy minimálisan is megázzon az ember. Az összhatást rontotta, hogy falum környékét moszkitó-hordák tartják rettegésben, szabályos felhőkben támadnak néhol, mire hazaértem, úgy néztem ki, mint Rambo közelharc után, vagy négy véres csík díszítette az arcomat, mutatva, hogy hősiesen, bár kissé brutálisan védekeztem. Csak azt a 10-15 csípést tudnám feledni.
Ma senki számára nem meglepő módon hosszabb távra indultam, bár ezúttal túlmentem a kajakpályán, majdnem be Szolnok központjába. A végeredmény valahol 18 km körül. Óvatos tempót választottam, jól is esett – az első 16. Utána jött a szenvedés, meg az előző napi döntés totális megkérdőjelezése, bár ötezret félig saras, nagyon ragaszkodó földúton tettem meg. Amíg élveztem a futást, azon agyaltam, hogy mégiscsak valami jelmezben kéne nekiveselkedni hetedikén. Elkezdtem kidolgozni Koffein Kapitány, az emberarcú szuperhős alakját, de nem tudom, hogy egy Zorro-szerű fekete palást mennyire lenne népszerű a mögöttem futók körében (igen, tegyük fel, hogy lesznek ilyenek is). A korábban említett Amadeus-futás nem lenne rossz, de paróka nélkül semmi értelme, azt meg nem vállalom. A kreatívabb olvasói javaslatokra (minden, ami túlmutat a „paraszt”, a „köcsög” és a „balfasz” által határolt mezőn) is nyitott vagyok, csak legyen elég két hét elkészíteni. Akinek az ötlete felhasználásra kerül, kap valamit a befutócsomagból.
21097 