A kilenc nap alatt Svédországban (illetve egy malőr miatt ebből másfél nap nem Norvégia és Osló volt, hanem fél nap Dánia, Koppenhága) nem meglepő módon nem történt semmi futásilag releváns, hacsak az örökös mászkálást nem tekintjük annak, néha 20 km felett az erdőben, pakkokkal. Jó sokat esett, hogy vidámabban teljen az idő.
Péntek hajnalban értem haza, az itteni kánikula meglepő volt. Ettől még pénteken este elmentem egy visszarázódós tízesre, ami a kihagyás, a hőség vagy bármi miatt katasztrofálisan sikerült.
Vasárnap estére a világ visszaállt a “rendes” kerékvágásba, minden dolog a fejemre nőtt, ami miatt legszivesebben kinn rekedtem volna valami skandináv erdő mélyén egy kunyhóban. Megbolondulásomat ellensúlyozandó, sikerült egy olyan etapot abszolválni, ami után az összeesés is túl sok energiát emésztett volna fel. Ez a nap egyébként is a hosszabb távoké, ami versenytempóval és megfelelő zenékkel megfejelve hatásos tud lenni. Fogalmam sincs, mennyit és milyen idő alatt futottam, de jóval többet, mint a Hortobágyon, legalább olyan gyorsan…
A rajtig már csak 20 nap van hátra, a felkészülésem végéhez érünk lassan. Megjött a visszaigazolás a nevezésről, a rajtszámom 1833 lesz.
21097 