Az utóbbi napok egyéb jellegű elfoglaltságai (főleg a magyar F1-es futam) miatt nem sok leírnivalót tudok futásfronton felsorolni. A múlt hét két focit és egy közepes futást hozott mindössze, meg sok aszalódást a napon a mogyoródi katlanban.
Ma már nagyon futni akartam, “mert sohse volt úgy rászorulva élő és halott”, hogy a klasszikust idézzem. Túl nagy tempóban kezdtem, majd nem lassítottam, túl későn fordultam vissza, végül hajráztam vagy másfél ezret. Tökéletesen rámsötétedett a tervezettnél hosszabb táv miatt, de így is majdnem versenytempó lett a vége, tippjeim szerint 14-15 km, 1:25 körül idővel. Persze ezek csak becslések, meg senkit nem érdekelnek.
Futás közben sokat agyaltam azon, hogy százból jó közelítéssel száz embernek gőze sincs arról, hogy miért futok. Legalábbis túl sok erre utaló visszajelzést kaptam az elmúlt időben. És ennek alapvetően nagyon örülök. Ebből a szempontból megéri dagadtnak lenni.
Ezekben a percekben nagyjából haldoklom, viszont hosszú időre ez volt az utolsó etap. A némileg ezelőtt jelzett Never Been TOurist-utazás ugyanis szerdán hajnalban veszi kezdetét. Ha hazaérek, már csak három hét lesz vissza a rajtig. Igen, ez azt is jelenti, hogy Önök nem hallanak felőlem úgy két hétig, többek közt azért sem, mert négy év után először nem lesz nálam laptop három napnál jóval hosszabb ideig. Remélem, a svédeknél mobilhálózatok sincsenek 🙂
På återseende!
21097 