egy sikeres egyetemi felvételi sikeresen betett az idei futóversenyemnek… vagy legalábbis ami a szeptemberi félmaratont illeti. több ok miatt nagyon sajnálom a dolgot, de a lényeg hogy rászoktam a futásra, verseny pedig lesz még. ahogy abdul is mondta volt, a tautont nem úszom meg:)
noshát, bár versenyezni a közeljövőben nem fogok, attól még lelkesen nyomom a kilométereket és egyre változatosabb terepeken! csütörtökön éjfélkor kattant be hogy ma még nem futottam és hejdejól esne. így kicsit későn indultam neki de épp naplemente volt és természetesen csontvilágos… bár furcsának tűnik az időpontválasztás, de végülis miért ne. meglepő módon hetek óta az egyik legjobb futásom volt, az 5 kmes kitérővel mentem el a vikinghajóig ami összvissz így saccperkábé 13 km, nem is rossz és tényleg jólesett.
másnap reggel pedig indultunk egy 3 napos kirándulásra akureyribe ami extra sportosra sikeredett. péntek délután már fel is fedeztem magamnak az uszodájukat ami igen nagy hírnévnek örvend (úsztam is, nem csak szauna és hot tub volt), majd az esti kártyapartinál már meg is lettem invitálva szombatra a helyi vitorlásklubba. a kezeslábas-extratapi szörföscuccba préselődve újfent az jutott eszembe hogy milyen jó dolog a sport. (és milyen jó lenne ha nem érezném magam bálnának.) tudom hogy hülyén néztem ki, de legalább annyira bűntudatom volt hogy egy fagyin kívül aznap már nem is ettem mást, vasárnap pedig csak két kávét. nem túl következetes, valóban.
szóval volt ott minden, kajakozás, szörfdeszkán bénázás és vitorlázás is. este még úszni is elmentem, erre külön büszke vagyok és elutasítottam a fuvart hazafele. inkább gyalogoltam és jól kinéztem hogy merre fogok futni másnap reggel. akureyri eszméletlen szép város, körbe végig (még júliusban is havas) hegyek veszik körül így igazán nem volt nehéz szép futópályát találni. másnap bár nagyon éreztem az előzőnapi aktívkodást, sikerült rávennem magam egy jó kávé után hogy elinduljak. a gikszer csak annyi volt hogy eddig szinte mindig lapos terepen futottam és a város finoman szólva dimbes-dombos. a terveknek megfelelően az erdő felé vettem az irányt és vagy a radiohead terelte el az amúgyis könnyen elkalandozó figyelmemet, vagy a saját gondolataim… de lényeg a lényeg, valahogy a bazinagy golfpálya kellős közepén találtam magam és egy igencsak meglepődött izlandi bácsitól kellett útbaigazitást kérnem. vagyis pontosabban csak annyit hogy hogyan jutok ki innen.
a futóösvény nem is volt messze, szépen bevitt az erdőbe (akureyriben ilyen is van!). mindenféle érdekes népek jöttek velem szembe, kiránduló turistától elkezdve a templomba vagy temetőbe igyekvő nénike. őket leszámítva izlandtól megszokott módon mindössze a saját társaságomat élveztem. bár csak 6 km-re saccolom a megtett utat, azért igencsak megdolgoztam a magaslatok miatt. (a lehető legjobb volt amit tehettem egy 6 órás autóút előtt.)
közben visszatértem keflavíkba és nemsokára indulok is az éjféli futásra, teljesen vadiúj zenékkel felszerelkezve.
futótársamnak gratulálok a megmérettetéshez. nem akarok nagyon fényezős dumákat lenyomni mert még elpirul… de basszus nem semmi. mármint az hogy nem csak ‘pipa’ hanem hogy szép eredmény is született. én még ott tartok hogy örülök ha majd túlélem. most pedig edzek keményen mert a tauton futásig sincs már annnnnyira sok idő…
21097 