Már csak kettőt kell aludni, hogy részt vehessek életem első futóversenyén. Bár jobban belegondolva ez így nem egészen pontos. Rájöttem, hogy általános iskolás koromban voltam egyszer egy megmérettetésen, noha ezt már akkor sem indokolta a testfelépítésem és az edzettségi szintem. Valami diákolimpia volt, és az osztályomból nem jött össze a négyfős csapatba csak három ember, én meg épp arrafelé lófráltam. Kb. negyedóra győzködés után ráálltam a dologra, a maradék három díszmadár akkora arccal magyarázta, hogy esetleges kínos eredményemmel is jó helyen végzünk majd csapatként, hiszen ők annyira tetvesül jól futnak. A suli mögötti focipálya körül volt kitűzve a pálya, hat kör volt a táv, talán 4500 méter, tudja a fene 15 év távlatából. A lényeg az, hogy én hoztam a formám, szerencsétlen tesitanárunk miattam vagy tíz perccel később kezdhette felszedni a pályát kijelölő cövekeket, mert bőven körhátrányban voltam a többiekhez képest. Két ember sérülése miatt végül 73 indulóból a 71. helyen végeztem, az igazi hidegzuhany azonban akkor ért, mikor a távot becsületesen teljesítve beálltam a lassan fogyó sorba a végeredmény megállapításánál. Hangos csapattársaim ugyanis ott ácsorogtak pár emberrel előttem, ki tudja miért, de felháborodott képpel, nagyjából a 65., 61. és az 57. pozícióban…
A felhozó hét programja eddig:
Hétfő: két vizsga, elfogadható érdemjegyekkel, a tanárok által azért nem kihagyott porig alázásommal, ami megadta a hét alaphangját.
Kedd: foci, amin amerikai vendégek is felbukkantak, James 1. és James 2., a fiúcska jóval ügyesebb volt apjánál. Kellemeset rugdalóztunk, elégedetten távoztak, jó vendéglátók voltunk
Szerda: a normál kör (9500), elég késői időpontban, óvatos tempóban
Ma: rövid kör, a középső 2400 erősebb tempóban, de elég is volt, dögmeleg van megint.
Holnap: rest-day, főleg mert a teszten meghúzott combom még mindig nem jött rendbe teljesen
Viszont ezt most találtam, biztató a szombatra nézve: „A pénteken átvonult hidegfront mögött szárazabb és mérsékelten meleg, kellemes idő várható a hétvégén.” Talán mégse kapok hőgutát. Az mondjuk már nem annyira bíztató, hogy vagy hat óra lesz oda-vissza az út vonattal, pedig 120 km-re sincs. The Puszta, hát igen.
Úgy döntöttem, bármennyire antiszociális, felkészülök egy 72 perces playlisttel a versenyre és fülessel fogok futni. Elkezdtem az imént összeválogatni, aztán a hatodik-hetedik számnál lekevertem magamnak egy irgalmatlan nagy mentális pofont, mert attól, hogy szar hetem volt, talán nem kellene Mad Season meg The Smiths számokra futni, nem hosszú távú befalcolás lesz.
Szóval a tervezett lelkesítő menetrend, ami segít majd nekem tartani a hatperces km-eket:
- rezillos: flying saucer attack
- the adicts: steamroller
- guns’n roses: it’s so easy
- descendents – mass nerder
- másnapos libabőr: ez volt a valóság
- misfits – she
- nszk – űrbetyár
- steve smith: run boy run
- new york dolls: runnin’ around
- the pixies – vamos
- rhcp – havana affair (ramones cover)
- ramones – the kkk take my baby away
- rhcp – slow cheetah
- the smashing pumpkins – today
- weezer – island in the sun
- büdösök – tv-stáb űző
- ős-bikini – a zenekar üzenete
- derszu uzala – semmit nem vihetsz magaddal
- green day – holiday
- fürge ujjak: mikor lesz már vége…?
- fürge ujjak: mikor lesz már vége…?
- fürge ujjak: mikor lesz már vége…?
+1. quimby: dancing on my grave
Majd vasárnap beszámolok a történtekről.
Futótársamnak pedig ezúton is gratulálok a sikeres felvételihez, még ha ez azt is jelenti, hogy mégsem futunk együtt szeptember hetedikén. Viszont a Tautont nem úszod meg!
21097 